A Cpg-vel barátkozni tilos!

A nyolcvanas évek elejének legendás botrányzenekara újra a színpadon. “Öreg kecskék rázzák magukat.”

Tudatom a mai középiskolás korosztállyal, hogy a rendőrség bűnmeglőzési célú iskolapropagandája nem a demokráciának keresztelt képződmény terméke. Már a nyolcvanas évek szegedi oktatási intézeteibe is jártak rendőrök osztályfőnöki órára az ifjúsággal szót érteni, egyebek mellett rávilágítottak a csöves életforma megvetendő voltára, a punkokkal való barátkozás mentális kihatásaira. Nem kell hozzá sok fantázia, hogy egy korabeli kitérdepelt szövetnadrág alatt nelylonzoknit és barna konfekciószandált viselő rendőrtiszt által előadott intelmeknek mekkora preventív értéke lehetett. Akkoriban a most Gábor Dénes, egykor Bebrits nevét viselő szakközépiskola házirendjének egyik pontja így hangzott: A Cpg-vel barátkozni tilos!

A hetvenes évek végén iskolazenekarként indult, 1980-ban feltűnt szegedi banda, a Cpg nem volt jó zenekar. Technikailag nullán, szakmailag, zeneileg alig e fölött teljesítettek az első nyilvános fellépésen, a "Juhász Gyula" alagsorában. Viszont punkot játszottak, talán nyilvánosan először az országban; korábban egyetlen koncerten sem hangzottak el olyan szövegek, mint például, hogy "Rohadt, büdös kommunista banda, mért nincsenek ezek már felakasztva." Meg hogy "Mindenki tetű az MNK-ban", vagy "Királyunk egy báb". A nyolcvanas évek avas légkörében ilyennel előállni komoly fegyverténynek számított. Brezsnyev halála napján írták a Meghalt a cselszövő, meghalt az állat... kezdetű punkopuszt, melyet a másnapi koncerten le is nyomtak.

Güzünek, Haskának, Kutyásnak és Takonynak , tehát a Cpg-nek sikerült vidékiként országos hírnévre szert tennie a Ki mit tud? és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat uralta kulturális ugar megkerülésével. Az ország minden valamire való településén legalább egy falra rá volt firkálva a három betű, hogy CPG. És ez némi büszkeséggel tölthette el a szegedi ifjakat, mondjuk Mickolccal szemben, ahol csak annyira telt a lázadásból, hogy egy akkor még kevésbé elhízott, kevésbé kopasz és a magyaros műnépdalok iránti vonzalmát titkoló bunkó arról énekelt, hogy elhagyja egyszer a várost.

Cpg koncert nem volt különleges rendőri jelenlét nélkül. A szegedi koncerthelyek vezetői jól berezeltek, nem merték színpadra engedni a fiúkat, olyan helyeken születtek országos hírű bulik, mint Deszk, Tiszasziget, Sándorfalva. A csapat tevékenységének hivatalos elismerése először iskolából való kirúgásban, majd folyamatos rendőri zaklatásban nyilvánult meg. A Cpg négy év alatt alig több mint tucatnyi koncertet nyomott le, repertoárjuk 18 szám, összesen kevesebb mint negyven perc. Tevékenységük, szövegeik üggyé váltak. Nem csináltak semmi különöset, csak azt mondták, amit gondoltak. Fésületlenül utálták a kortárs, hivatalosan támogatott könnyűzenét és képviselőiket, valamint a rendszert. Güzü mondja, hogy ő 1980-ban meg volt győződve arról, hogy a s Szovjetúnió öt éven belül bekebelezi Magyarországot, a nagy testvér tagköztársaságává válunk.

A Cpg-nek eredetileg bevallott célja nem volt más, mint minél több embert kiakasztani. A rendőri zaklatásoknak köszönhető, hogy a Cpg mítosz lett, az akkori illegális demokratikus ellenzék is melléjük állt.

Kutyi

Az 1984-ben levezényelt klasszikus koncepciós per során a Cpg tagjait átlagban két év letöltendő börtönre ítéltek. Takonynak nem kellett sittre vonulni, mert még fiatalkorú volt. Maguk sem hitték, hogy a kiakasztás ennyire sikerül: bűnük nagy nyilvánosság előtt, csoport tagjaként, folytatólagosan elkövetett elkövetett izgatás. Ekkortól az elszaporodó punkbandák koncertjein nem maradhatott el a "Börtön ablakába..." kezdetű örökzöld feldolgozás. A perről tudósított a hazai szamizdat-sajtó, a Szabad Európa. Güzüt a demokratikus ellenzék tagjai bújtatták, amíg a zsaruk el nem csípték. Egy Párizsban kiadott lemezen, egy underground válogatáson szerepelt a Cpg, a jugoszláviai slágerlistákon sokáig szerepeltek a dalocskák.

A büntetés letöltése után a fiúk lehiggadtak, ha lehet így fogalmazni. Haska nagycsaládos lett, Kutyás és Takony polgári foglalkozás után nézett. Güzü meg hamis útlevéllel emigrált, évekig kavart Amerikában, majd a kilencvenes években jött haza, gyereket nevelni és hobbijainak élni.

Tavaly egy fiatal filmes elérkezettnek látta az időt, a Cpg történet feldolgozására. Először meg kellett dolgoznia a fiúkat az ügy érdekében, nehezen álltak kötélnek. A film elkészült, bemutatták a filmszemlén. A csapat pedig néhány próba után, 1999. decemberében a szegedi Rock Klubban lépett fel a hőskor múltán először. Fergeteges buli volt, régi számokkal, friss lendülettel, régi és friss arcokkal. Készült egy demoanyag profi stúdióban, s az öreg kecskék új számokkal fenyegetőznek. Hát ez van, az "az öreg kecskék rázzák magukat".

2000. január 10.