Én nagyon rossz gyerek voltam, sok minden meg is esett, és történt velem. Minden évben - karácsony, húsvét, pünkösd - ezt a három, esztendős ünnepet Dorozsmán lehetett tölteni, mert ott voltak az onokatestvérek, nagynénik, keresztapámék. Ezeket mind sorba jártuk, a két ünnepen pedig gyalog mentünk oda is, vissza is.

Az első alkalommal hat éves voltam, amikor elengedtek. A bátyám meg nyolc éves. új ruhát kaptunk, de a zsebeket az anyám bevarrta, hogy ne rakjunk bele semmit. Húsvétkor mindenütt megkínáltak tojással, sonkával, kaláccsal, méghozzá mákossal. Nagyon szerettem. Volt három nagynénim, egy keresztapám - az özvegy volt -, akkor édesapámnak a bátyja, akkor a Gallai nagymama, a Jenei mama. Ezt mind sorra kellett járni és meglocsolni. Kaptunk sok cukrot, narancsot, pénzt, de zseb az nem volt, így hát az ajándékokat nem tudtuk hova tenni, fogtuk a kezünkben, meg az ingderekunkba raktuk. A pénzt meg a számba vettem, mert a két nagynéném jött velem szemben és tudtam, hogy elveszik tőlem. úgy is lett. Ami a kezemben volt, azt mindent elszedtek. A pénzt meg lenyeltem és mentünk tovább. Egyszer csak nagyon görcsölt a hasam. Mondom a barátaimnak, hogy baj van, fáj a hasam. Volt egy üres házhely, azt mondom, majd ide legugyulok és majd kijön a pénz, megmossuk, és akkor elköltjük. A cimborák lesték, én meg nyomtam jól de nem a pénz, hanem a mák jött. A barátaim meg szétkaparták, mint a pelyvát és mégse találták meg a pénzt. Azután, még ami pénzt kaptunk, abból felültünk a hajóhintára, mert láttuk, hogy milyen magasan felmennek vele. Mi is felszálltunk, de bizony nem ment csak addig, ameddig a tulajdonos meglökte. Letelt az idő és le kellett szállni, így a pénzkereset el lett temetve, a narancsot és a cukrot meg elvették a nagynénik, így aztán nem vittünk haza semmit a húsvéti keresetből.