A tél eltelt, jártunk bálba, szórakoztunk. A mérgesi menyasszonyom minden vasárnap bejött, de én már kezdtem hanyagolni.

Egyszer aztán megmondtam neki, hogy nem kellesz, nem is jövök többet és még azon a héten el is küldte a jegygyűrűt és az arany nyakláncot, amit eljegyzésre kapott tőlem. A Bözsi, meg volt a postás, és egy keddi napon hozta a csomagot, egy gyufaskatulyába becsomagolva. Azt mondja, neked meg csomagod van. Kibontom, hát a gyűrű meg a nyaklánc. Nem is gondoltam, hogy visszaadja. Már azon az estén elmentem a Bözsiékhez, tudtam, hogy nincs komoly udvarlója és megbeszéltük, hogy hozzám jön-e. Másik héten elrendeztük a gyűrűt és este, vagyis egy vasárnap délután elmentem, megkértem a szüleitől. Azt kérdezték, hogy mikor akarom. Mondom hogy májusba, azt mondja az apja, hogy hagyjuk el őszre. én nem engedtem az elhatározásomból és ők is beleegyeztek a májusi esküvőbe. Aztán hazamentem, reggel mondom az anyámnak, hogy megnősülök. Aszongya: ugyan kit akarsz elvenni? Mondom hogy a Harangozó Bözsit. Erre azt mondja anyám - pedig keresztlánya volt - hogy azt a nyegenyugát, hisz az mindég beteg. Mondom, nem baj. Akkor azt kérdi, hol akartok lakni. Volt a faternak az öröksége, amit előbb említettem, az a rossz ház, mondom, majd felmegyünk a tanyára. Abba a rossz házba előtte cigányok laktak. Meglett a gyűrűzés. Másnap bementünk Dorozsmára iratkozni és orvosi vizsgára, mert akkor még az is kellett a tüdővész ellen. Iratkozni, mert azért kellett Dorozsmán, mert tanyai településen nem volt anyakönyvezés. Amikor kiértünk a helybeli plébánián is beiratkoztunk, és már vasárnap hirdettek is bennünket. Utána három hétre lehetett esküdni. én nekem az esküvői ruhán kívül és egy fehér ingen kívül semmit nem vettek. Nyakkendőt és ilyen apró-cseprőt a menyasszonyom vett, pedig ők is szegénysorba voltak.

Lakodalom nem volt, az esküvő után a Bözsiéknél volt egy vacsora, szűk körű. No, abba adott az anyám egy pár tyúkot. Mást semmit. Kaptunk hatvan pengő ajándékpénzt abból meg esküvő után, vagyis a pünkösdi ünnepek után, elmentem az asztaloshoz és csináltattam 4 darab széket meg egy asztalt. Elfogyott a pénzünk már az ünnep után, illetve az esküvő után harmadnap mentünk dolgozni napszámra az anyámékhoz. én kaptam 3 pengő 50 fillért, a feleségem 3 pengőt. Már 4 órára ott kellett lenni és este 8 óráig. Kosztot kaptunk, de a kenyér-, cukor- és zsírjegyeket le kellett adni, mert akkor Magyarországon jegyrendszer volt. Tehát, mi esküvő után nem nászútra mentünk, hanem faterékhoz vályogot vetni. Erre ráuntunk, mert nagyon kihasználtak bennünket, és elhatároztuk, hogy felmegyünk a tanyára lakni, mert éppen üres volt.