Alma is volt nekik vagonszámra, de nem adtak ingyen még a két gyereknek sem. Majd telt múlt az idő már a bolt rendesen működött, kaptunk bele árut. Kialakítottunk egy vendéglőt, átadtak a főnöknek, egy házaspárnak 350 forint havi fizetésért, fél évig volt ott, rengeteg hiánya lett. Leltárkor azt lecsukták a dutyiba. Akkor hívtak engem kocsmárosnak, de én el is vállaltam, de az instruktor azt mondta, mivel hogy harangozó voltam, hogy nem felelek meg, mert klerikális reakciós vagyok.

    Hát akkor nem is számítottam rája, de nem kaptak rendes embert. Egyszer csak egy hét is eltelt, éjjel 11 órakor zörgetnek, kérdem, ki az. Mondják, hogy a leltározó bizottság, keljek fel és vegyem át a kocsmát, mert reggel 7 órakor már ki kel nyitni. összenéztünk a feleségemmel, hogy mit csináljunk, úgy döntöttünk, hogy átvesszük, csak 350 forintot fizetnek, és még a harangozást is elbírjuk végezni attól, és csak 390 forint lesz a bevétel és még 70 forint családi pótlék csak jó lesz. Felöltöztünk, elmentünk és már hajnal 4-kor át is vettem a kocsmát. Reggel 7 órakor már ki is nyittam. Először elharangoztam az elsőt és utána mentem nyitni a feleségemmel. ő ott maradt nyitás után én meg visszamentem a papot öltöztetni, beharangozni, mert akkor a papot csak férfi öltöztethette. Mise után megreggeliztem és mentem a feleségem leváltani. én aztán délig ott maradtam, délután 2 órakor kellett nyitni és este 9-ig, ha bál volt akkor reggel 4-ig. Hétfőn szünnap, takarítás, elszámolás, stb. A kocsma jól ment volna, csak az volt a baj, hogy nem adtak elég árut. Málnaszörpöt azt adtak, amennyi kellett. Volt olyan búcsú az elejibe, hogy az egész búcsún csak málnaszörpöt árultam és rövid italt. Csak a rövid hamar elfogyott. úgy csináltam, hogy a feleségem a kasszához állt, őneki fizettek. A Bernát Károly keverte az anyagot, zománcos vedrekbe én meg mértem. Estefelé elfogyott minden készlet és elment mindenki amerre tudott egy kis italt kapni. Voltak fekete mérők, Huszta Géza, ádám Józsi, Vass Imre, Német Sándor és ezeknek fütyült a rigó. Aztán belátta a szövetkezet is és másik búcsúra már ők is felkészültek. Adtak italt amennyit kértem, a termeket kibővítettük udvari sátorral, három pénztárt állítottam be, egy a pincébe csak a bort adta, a másik a folyosón, a kijáratnál a sörjegyet adta, a harmadik, a söntésnél a rövidet, a cigit és a bort is adta. 15 alkalmazott volt. Azon a búcsún elfogyott 30 hektoliter sör, 12 hektoliter bor és 12 hektoliter víz és vagy 100 liter rövid. A búcsú 12 órától reggel 4-ig tartott, vagyis a búcsúi bál. Másnap nem maradt annyi ital sem, hogy mi igyunk. Anni pénzt árultunk, hogy egész hétfőn azt számoltuk a feleségemmel. Két szakajtó aprópénz volt, 5 forint, 2 forint, 1 forint, 10-20-50 filléres. A papírpénz meg kötegszámra volt.