A Feri fiaméknak meg Szegeden a Kismartoni utcában laktak, albérletben. Mind a ketten a textilgyárba jártak dolgozni. De még ez előtt a vágóhíd utcájában laktak egy kis kamrafélében. Az onokám, a Ferike oda született. Valami Kiss bácsinak hívták a gazdát. Nagyon jó ember volt, csak hát abban a lakásban nem lehetett nevelni a gyereket, így hát kihozták hozzánk. Itt feküdt gyerekágyat nálunk a menyem, Anika. Amikor letelt a szülési szabadság, a hat hónap, mert akkor csak annyit adtak a kismamáknak, akkor bement dolgozni. A gyerek kinn maradt nálunk. Nagyon szerettük Ferikét, hát ő volt az első onokánk. Szombaton, vagy vasárnap aztán jöttek az apjáék is ki, úgyhogy mire egy éves lett a gyerek, megtanult járni és beszélni is. ő is nagyon szeretett minket, engem úgy hívott, hogy tatulicika, a feleségemet mamuka, az anyósomat dédike. Majd amikor elmúlt egy éves, akkor rendeztek lakást a Kismartoni utcában. Az jó hely volt, te ott meg volt egy lakótárs, akik a ház másik felében laktak, na az meg mindig részeg volt. Ütötte-verte a feleségét, összetörte a berendezést, ezért nem nagyon szerettek ott lakni.

A fiam elment sofőriskolára, mikor végzett, a Volánhoz ment dolgozni. Elkezdett lumpolni, nőzni, mihozzánk is alig jött ki. Mikor bementünk, sohasem volt otthon, ha meg otthon volt, akkor aludt. 68-ban azt mondtam Anikának: - Hagyd ott a gyárat májusban, és gyere ki. Adok egy hold paprikaföldet, dolgozol itt, és többet keresel, mint a gyárban. Beleegyezett, és tavasszal felmondott és május elsejével kijöttek a gyerekkel. A fiam akkor már a DÉMÁSZ-nál dolgozott. Egész nyáron ha egyszer volt kinn nálunk. Nem törődött se a gyerekkel, se Anikával. Anika minden vasárnap bement, kimosott rá, feltakarított, este meg jött vissza. Így ment szeptember végéig. Akkorra lett új munkahelye is. A textilt már amúgy is ott akarta hagyni, csak nem nagyon akarták elengedni, de így, hogy kijött segíteni a mezőgazdaságba, így el tudott jönni. Október 1-től felvették a seprűgyárba, és ott jobban is keresett, a munkája is könnyebb volt valamivel, mert a textilben három műszakban dolgozott. A gyerek, míg iskolába nem ment, nagyon sokat kinn volt nálunk, de még most is, ha teheti, mindig jön. A menyem, meg beadta a lakásigénylést, és 1970-ben meg is kapta. A paprika jól sikerült, úgyhogy 18.000 forintot keresett azon a nyáron. Úgy csináltuk, hogy összesegítettünk egymásnak, így nem volt olyan unalmas. Szóval a keresett pénzt befizette beugrónak, és nyár végén költöztek tarjánba.