Történések:

Ma 2010. március 10., szerda
Ildikó napja van.
Holnap Szilárd napja lesz.

PageRank Button

Ki van itt?

Jelenleg 18 vendég online

Rég, hiába hívtalak
elrejtőztél még, nem láttalak
nem voltál velem
még velem, még nekem
 

Tag: DV

These items have all been tagged with the tag "DV", You can see other tags in the Tag Cloud

DV
A DV szabvány a felvétel és lejátszás mikéntjét határozza meg, rögzíti a tömörített kép, a kazetta (szalag) paramétereit, mechanikai részleteket.
Felhasználói szempontból a legfontosabb tulajdonsága, hogy a felvevő egységben az audió/videó szinkron és egyéb (control) információ szalagra írása digitális formában történik.
Eredetileg a DV 270 percnyi videó rögzítésére képes, a mini DV felvételi ideje 60 perc. Az eleinte egységes formátum minden nagyobb gyártó számára túl egyszerűnek tűnt: sorra jelentek meg a részben DV-re épülő újabb formátumok, a DVCAM, a DVCPRO, a Digital-S (D9) és ezek változatai (25/50 Mbit/s), és a változatokkal együtt az inkompatibilitás gondjai. Az elérhető képminőség meghaladja a VHS, SVHS, Video8, Hi8 formátumokét. A mini DV kb 500 sor rögzítésére képes, ami több mint kétszerese a VHS-nél, Video8-nál elérhetőnek, és 20-25%-al több, mint az SVHS, Hi8-nál. A jelátvitel sávszélessége arányaiban az előbbiekhez hasonlóan növekszik.
A (mini) DV háromféle formában rögzítheti az audió jelet: 2 db 16 bites 44,1 kHz mintavételezésű audió csatorna 2 db 16 bites 48 kHz mintavételezésű audió csatorna 4 db 12 bites 32 kHz mintavételezésű audió csatorna A DV adatátviteli sebessége, összehasonlítva egy jó minőségű MJPEG-ével, szerény mértékű, ezért nem igényel különösen gyors SCSI adatátviteli eszközöket, viszont régebbi ATA eszközökben a gyorsabbak szükségesek. Régebbi háttértárak használatakor a különböző tesztprogramok által mért értékek elfelejthetőek; a gyakorlatban egy 10-15 MB/s-os adatátviteli sebességű EIDE HDD jó, ha képes kiszolgálni eldobott képkockák (dropped-frame) nélkül huzamosabb ideig a 3,6 MB/s-os adatfolyamot. Szerencsére a jelenleg kapható ATA HDD-k 30-50 MB/s sebessége többnyire elegendő a DV áttöltése (capture) vagy lejátszása mellett akár néhány videosáv realtime effektezésére, filterezésére is. A legújabb S-ATA (Serial-ATA) szabvány szerint működő háttértárak elméleti sebességhatára nagyobb, mint az ATA táraké, de a gyakorlatban ennél fontosabb, hogy az i/o műveletek közben kevésbé terhelik a központi CPU-t. Sok videosáv valósidejű (realtime) editálására képes rendszerek használatakor a gyenge láncszem gyakran a háttértár sebessége és elérése. A teljesítmény fokozására SCSI, ATA vagy S-ATA RAID rendszereket lehet alkalmazni. Ahol extrém teljesítmény és hálózatos működés szükséges és másodlagos a ráfordítás összege, FibreChannel megoldásokat alkalmaznak. A digitális információ átvitele számítógépre megfelelő csatlakozáson (illesztésen, protokollon) keresztül nem jár információvesztéssel. A mini DV az IEEE 1394 szabványt alkalmazza a digitális jelátvitelre. DV audió/videó esetén ez azt jelenti, hogy a videó másolásakor (áttölésekor) nincs generációs veszteség a többgenerációs másolatokon sem.
 
A számítógépen megszerkesztett DV ugyanezen illesztésen keresztül veszteség nélkül visszaírható DV szalagra (illetve Digital8 esetén Hi8 szalagra, DV formátumban). Ekkor beszélünk natív DV editálásról. A DV áttöltésével, illetve szerkesztésével kapcsolatban érdemes azonban szem előtt tartani, hogy az IEEE 1394 egy adatátviteli szabvány: nem foglalkozik az adatok tartalmával és nem rendelkezik a (DV) adatok megjelenítéséről, ezért a DV átvitelre alkalmazott FireWire eszköznél kiemelkedő jelentőségű, hogy ellátták-e hardver DV codec-kel, amely gondoskodik a valósidejű analóg/DV és DV/analóg konverzióról, illetve a DV szerkesztése és a digitális jelátvitel folyamán a teljes felbontású, élő videó-kép megjelenítéséről.
A csak szoftveres DV codec-et tartalmazó kártyáknál a DV megjelenítése vagy a codec segítségével történik (ilyenkor a videó preview általában kisebb felbontású, és minősége erősen függ a PC teljesítményétől), vagy különböző (általában a bejátszó magnó DV bemenetét is igénybe vevő) áthidaló megoldásokkal lehetséges.
A FireWire bemenettel ellátott broadcast M-JPEG rendszerek a DV-t valós időben digitálisan átalakítják saját tömörítési formátumukra - ezeknél az eszközöknél természetesen nincs megjelenítési probléma. Az otthoni DV editálás során a kamkorderek DV bemenetének lehetősége szintén kulcsfontosságú. Ha ez hiányzik, a szerkesztett anyag visszaírása szalagra csak asztali DV decken keresztül történhet - amelynek ára az egyszerűbb mini DV kamkorderek árának kétszeresénél kezdődik - vagy meg kell elégednünk az analóg rögzítéssel. Ekkor viszont, ha DV formátumban editálunk, a számítógépes DV kártyának kell analóg kimenettel is rendelkeznie, az ilyen kártyák viszont lényegesen drágábbak, mint a csak DV ki-bemenetűek... (Még egy apróságot ne felejtsünk el, ha DV kamkordert az idősebb korosztályból választunk: előfordulhat, hogy a kamerának nincs DV kimenete sem!) A PAL rendszerű DV felbontása 720x576 pixel, az NTSC-é 720x480 pixel. PAL rendszerben másodpercenként 25 képkocka (frame) - 50 félkép (field), NTSC-rendszerben másodpercenként 30 képkocka (60 félkép) lejátszása (illetve rögzítése) biztosítja a videofelvételeken a folyamatos mozgás érzetét. A félképes rögzítéskor egy képkocka (frame) két félképből (field) tevődik össze. A félképekben a videoképnek csak minden 2. sora kerül rögzítésre, a két félkép között fésűszerűen felváltva, innen a váltottsoros (interlaced) elnevezés. A televizió váltottsoros képkiolvasással működik. A váltottsoros PAL videó igazodik az itthoni 50 Hz-es, az NTSC (30 kép/sec, 60 félkép/sec) az USA és Japán 60 Hz-es hálózati feszültségének frekvenciájához. A váltottsoros videó folyamatosabban ábrázolja a mozgást, mint az egyképes (progresszív) rendszerű (ilyen pl. a VideoCD-nél alkalmazott MPEG tömörítés). Néhány DV kamkorder támogatja a progresszív képkiolvasást is, ami talán nyugodtabb témáknál, állóképeknél eredményez(het) jobb képminőséget.
A DV kamkorder optikája (a többi kamkorder optikájához hasonlóan) a fényt vörös (R), kék (B) és zöld (G) színösszetevőkre bontja és egy CCD-n (képérzékelő), vagy 3 CCD-s kamerában színkomponensenként 1-1 CCD-n digitális információvá alakítja, a további feldolgozás során tipikusan színenként 256 (28) színárnyalat megkülönböztetési lehetőségével, ami 16 millió (224) megkülönböztethető színt eredményez, az RGB színtérnél leírtak szerint. A PAL-M video-információt hordozó digitális jelek száma ekkor: 720x576 x3 byte x25 ~ 31 MB másodpercenként. Az RGB jel átalakításra kerül, világosságjelből (Y), kék színkülönbségi jelből Y-B (Cb) és vörös színkülönbségi jelből Y-R (Cr) álló Y:Cb:Cr (helytelenül YUV) 4:2:2 formátumra, amelynél a színösszetevők közül csak minden második kerül tárolásra. Az információ-tartalom ennek megfelelően ekkor 2 byte/pixel, az előbbi 8/12-e, az adatátvitel ~21MB/sec.A kapott Y:Cb:Cr 4:2:2 jel újabb átalakításra kerül, az eredmény: PAL DV rendszernél 4:2:0, NTSC-nél 4:1:1 formátum. Az adatátvitel az átalakításnak megfelelően az előbbi 6/8-ára ~15,5 MB/s-ra csökken. A megmaradt video-adatokat tovább tömörítik az MJPEG tömörítéshez nagyon hasonló csak képkockán belüli (I-frame) kóddal, állandó 25 Mbit/s-os (~3,125 MB/s) adatfolyamra. A képtartalomtól független állandó adatátvitel azt jelenti, hogy a PAL rendszerű DV videóban minden egyes képkocka, még pontosabban a két félkép, tárfoglalása 1 Mbit (125 KB). Ez azt eredményezi, hogy a képminőség nem egyenletes: az összetettebb, kevésbé tömöríthető képkockák rosszabb minőségűek lesznek, mint az egyszerűbb, jobban tömöríthető képtartalmúak. (Ez a legtöbb mérsékelt árfekvésű hardveres MJPEG és MPEG tömörítőnél is így történik.)
A mini DV 4:2:0 vagy 4:1:1 formátuma információ veszteség (színhűség) szempontjából kedvezőtlenebb, mint az MJPEG-nél általában alkalmazott 4:2:2 formátum. Ennek ellenére a hasonló adatátvitelű DV kód szebb képet eredményez, mint az MJPEG kódolt. A relatíve jobb képminőség oka a mintavételezés és kódolás eltéréseiben keresendő: egyrészt az MJPEG-nél a DV-éhez hasonló adatátvitelre tömörítés a 4:2:2 mintavételezés miatt jóval nagyobb kompressziós arányt feltételez (a DV-nél ~15,5 MB adatot kell tömöríteni másodpercenként, míg az MJPEG-nél ~21 MB-ot), másrészt az MJPEG-étől részleteiben különböző DV tömörítési mód eltéréseiben. Az MJPEG kódolásnál a nagyobb egységekből álló részekre bontott (fél)képrészleteket (makroblokk) különböző bonyolult tömörítési eljárásoknak vetik alá. Ezek közül a legfontosabb a DCT (Discrete Cosine Transformations) algoritmus. A DV kódolásánál mindez hasonlóan történik de két lényeges eltéréssel. A DV codec elemzi a makroblokkok tartalmát a tömöríthetőség szempontjából, és ennek megfelelően a külön blokkokra állapítja meg a kvantálás mértékét, ezzel lehetőséget adva a nehezebben tömöríthető képrészletek jobb minőséget eredményező kódolására. A másik eltérés, hogy a DV a két félkép tömörítését különválasztja, a képinformációjuk közötti becsléssel lehetővé téve a jobb minőségű kódolást. A két eltérő arányban tömörített félkép egy félképen belül is eltérő tömörítési arányú makroblokkjainak összessége adja végül az állandó1 Mbit/képkocka - 25 Mbit/sec - videó adatfolyamot. Az audió, timecode és egyéb kontrol adatokkal ez az adatfolyam sebessége 41 Mbit/s-ra (~5,1 MB/s) növekszik és ez kerül rögzítésre a DV szalagon. Számítógépes környezetben a szükségtelen kontroll információk elhagyásával ~ 3,6 MB/sec a tárfoglalása.
 
/forrás:GAIA /




There are 1 items tagged with DV