Tag: Gondolatok

Magány és egyedüllét
„Egyedül születünk, egyedül élünk és egyedül halunk meg„

---

Sík Sándor: Szegedi óda
Látlak már messziről integetni újra
Fogadalmi Templom két felnyújtott ujja,
Szentegyház a homokon.
Szeged, híres város, nekem édes város,
Tápéval, tanyával, éggel is határos,
Köszöntelek, otthonom!

A füstös, az álmos izzadó vonaton,
Csak az én hunyorgó parázs gondolatom
Viaskodik egyedül.
Kétértelmű ködben, kétarcú estében,
Hol kicsapó szikra, hol meg elestében
Szálló füstként visszahűl.

Szellőcske reménység röppentgeti szárnyán:
Szellőcske reményem, leskelvén, cibálván
A kegyetlen kárpitot,
Melynek odatúlján az a magyar Másnap,
Mit lihegő szívvel ifjú daliásnak,
óriásnak áhítok.

Most akarom annak, most annak alítom.
Most vagyunk, most vagyunk a lebegő-hídon,
Most az egyszer, tán merünk!...
Sose volt még bennünk ennyi fiatalság,
Ennyi magaérző, akaró magyarság:
Tán az Isten is velünk!

Ama titokzatos, ama válogatós
Nagyon erős Isten, ki nem marad adós
Az istenes népeknek.
De ki magával nincs, az a nép nincs vele:
Pozsgás-piros Isten, egyedül Istene
Lábon álló épeknek.

Lábon, mint a vetés, amiből kenyér lesz,
Lábon, egymás mellett, gyökér a gyökérhez,
Mint szép fák a tölgyesen.
Lábon, egymás mellett, ölelő egyszinten,
Mint az áldott Alföld: gőgös hegye nincsen,
Alázatos völgye sem.

Hátha minálunk is a gyom, a tömérdek
ártó butaság és kancsalszem önérdek
Pusztulna már pokolba,
S a szép mag, a dús szem kelne ki délszínre,
Kinek üszögös ma szép legjava színe,
Betaposva, romolva.

Jött ideje immár a nagy fordításnak,
Csak ember akadjon ekésnek, kapásnak,
(áldott szép fekete föld!)
Csak a rossz helyébe jőjjön a jó váltás,
Lesz még átokházán duplaszemű áldás,
Kit a magunk napja költ.

Süss fel nap, jőjj fel nap, pusztai zarándok,
Melegítsen össze napkeleti lángod
Csírabontó melege!
Tőled eloszol tán az a nehéz árnyék,
Mit vet az Alföldre a nyugati szárnyék
Feketéllő fellege.

Jőjj fel, - ama lángnak sosetűnő mása,
Mely most oly ígérő tűzzel koronázza
A dómcsúcsi keresztet,
Azt a szép, egyenes, szívünkbeli párost!
Uram, ezt a földet, Uram, ezt a várost,
Ezt a napot szeresd meg!

---

Segíts!
Most mért nem vagy itt? Ilyenkor mindig egyedül hagysz. Hát milyen barát az ilyen? Nem is tudom mit mondanék, talán semmit, de akkor is itt lennél mellettem és átkarolnál, eszembe jönne minden, és rendezném magamban azt, ami oly kusza és kiszámíthatatlan.

---

Fájdalom

A boldogság öröktől fogva és örökre bennünk van. Ez a természetes állapotunk. Nem kell keresni. Szükségszerűen boldogok leszünk, ha a fájdalomnak nevezett akadályoktól megszabadulunk, amelyek voltaképpen az elme működésében rejlenek. Miért kell egyáltalában fájdalomnak lennie?

---

Boldogság
„- Miért nem vagyok boldog? Hogyan lehetnék boldog?" – kérded a tanítót, gurut vagy a pszichológust. Az ember az idők kezdete óta keresi a választ, ám érdekes, azt, hogy: „- Miképp lehetnék boldogtalan?"- sosem kérdezed. Erre a kérdésre ismered a választ, a boldogtalanság átélése tökéletesen megy.

---

Babits Mihály: Veszedelmes világnézet

Az ész trónfosztása, csapongó hangulatözön; út a háborúkhoz
megjelent: Pesti Napló 1918. január 9

---

A szerelem művészete
Talán minden ember vágyakozik rá, hogy átélje, és megtapasztalja a szerelmet.
Némely ember, aki már megélte egyszer, újra részesedni kíván belőle…
De nem csak sóvárgói vannak. Sokan csalódottan fordulnak el a szerelemtől, keserű emlékeik miatt.

---

Az elszakíthatatlan párkapcsolat
életünk kiemelkedően fontos területe a párkapcsolat. Szinte nincs olyan ember, kinek nem befolyásolná élete minőségét, hogy éppen milyen kapcsolatban él, vagy van-e neki egyáltalán társa. Nem tudunk róla, de minden párkapcsolatban azt a rég elvesztett felünket keressük, amelyet úgy hívnak, hogy Lélekpár.

---

Nő és férfi
A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek épp úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.

---

A segítő társ
A megszületett gyermek védtelen és magatehetetlen, szüksége van a szülőkre. A súlyos betegségben szenvedők, az élet terheitől megfáradt idősebb emberek úgyszintén segítségre szorulnak, melyet hozzátartozóiktól, jó érzésű embertársaiktól meg is kapnak. De vajon az erejük teljében lévő felnőtteknek szükségük van-e embertársaik közreműködésére mindennapi életükben? A kérdés nyilván költői jellegű, hiszen a válasz egyértelmű igen. Habár a sorsunkat alapvetően magunk alakítjuk, az élet mégsem tekinthető egyfajta egyszemélyes „produkciónak". Ekképp olvasható a Bibliában is: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.

---

Legyél szerelmes az egészségedért!
Aki volt már szerelmes, az tudja mennyire másodlagossá válik minden, ami a szerelmen kívül van. Mennyire nélkülözhetővé válnak az addig legfontosabbnak tartott dolgok is. A kiegyensúlyozott kapcsolat akár a felhőkig is felemelhet, egy rossz szerelem azonban beteggé tehet.

---

Boldog párok
Vannak, akik boldog párkapcsolatban, házasságban élnek, mások pedig nem. Sajnos az utóbbiak vannak többségben. éppen ezért sokakat érdekel a titok: hogyan lehet a boldogságot megteremteni? A viselkedéskutatók -miközben házastársakat kérdeztek meg erről a kérdésről - arra az eredményre jutottak, hogy bizonyos magatartásformák minden boldog párra jellemzőek.

---