Vadpörkölt sűrű szaftban, áfonyalekvárral, árpalisztes krumpligombóccal, ánizsos sütemény, szilvás lepény, kísérőnek friss sör és tiszta gyümölcspálinka - a skandinávok tudják, mi melegíti a testet-lelket a farkasordító hidegben. Érdemes példát venni róluk!

Az utóbbi idők gasztronómiájának sztárja világszerte a mediterrán konyha, mely évezredes hagyományaival meg tud felelni a divatos wellness, reform étkezés elvárásainak, maga a formát öltő egészséges életmód. Olyannyira rajongunk érte (meg a globalizáció áldásos hatásaként elérhetővé vált egzotikus kulináris megoldásokért), hogy az öreg kontinens Alpokon túli vidékeinek ételeiről szinte teljesen el is feledkezünk. A téliesre fordult zimankós márciusban pedig lehet, hogy nem haszontalan elővenni a polcon porosodó régi szakácskönyveket, felütni mondjuk skandináv konyhával foglalkozó oldalakat.

Az észak-európai népek sok mindenről híresek, sok mindenért szokás irigyelni, de legalább mintának tekinteni őket, viszont étkezési szokásaik közül meglehetősen kevés vált részévé a róluk élő sztereotip képnek (ellentétben például a taljánokkal, akikről a hasát szerető atyafi rögvest a pizzára, a pastára, a jóféle borokra asszociál). Ez persze visszavezethető arra is, hogy meglehetősen keveset tudunk róluk, világuk igencsak idegen maradt számunkra. És ennek nem csak ők, a sztereotip zárkózottság, kimértség meg az örökös hideg az oka (ürügye), hanem mi is, akik nem nagyon akarunk tudomást venni róluk.

Mert aki veszi a fáradságot, vagy alkalma adódik rá, és bepillant a távoli fjordok meg fenyvesek földjének mindennapjaiba, ugyanúgy rabja maradhat, mint a déltengeri szigeteknek. Miért ne vehetnénk tőlük tanácsot, ötleteket, hogy mihez kezdjünk a konyhában a hűtőházakban érlelt zöldségek és gyümölcsök szezonjában? Ráadásul hamar felfedezhetjük, hogy a skandináv ételek ízvilága, elkészítési módjai igencsak közel állnak a tradicionális magyar konyhához. Mert ők is persze azt eszik, ami körülöttük megterem, ami az erdőkben, a tengereken fellelhető, s bizonyára értik a módját, hogyan hozzák ki mindebből a legjobbat. Fázós téli napokon talán jól jöhet e tapasztalat.

Azért van pár olyan elem, mely csendben de biztosan meghonosodott nálunk is (a legfontosabb hidak, a skandináv konyha missziós telepei mind a mai napig a bútorforgalmazó multicég két budapesti áruházának gyorséttermei). A húshoz, kivált a vadételhez fogyasztott áfonyalekvár (bár remek bármi egyéb erdei gyümölcsből is), a falatnyi húsgombóc (mely a mi fasírtunknál kevésbé terhelő), a lazac füstölve vagy párolva, esetleg roston, no és az ánizsos keksz kétségtelenül Észak-Európának köszönhetőek. Nem a bravúros kombinációk, nem a meghökkentő hatások, sokkal inkább az egyszerűség, a letisztultság (és a hatékonyság) teszik ellenállhatatlanná ételeiket. Olyanok, mint a híres svéd autók, kívülről talán nem annyira parádésak, de soha nem hagynak cserben, s ráadásul érezni benne az embert a sok évszázados tapasztalatával, otthonos léptékeivel. És érezni benne a természetet, a fenyvesek, a kristály tavak ízeit, semmi művi-gyári megoldás, semmi mesterséges aroma meg E-kódos méreg.