Keresésünk öntudatlan, egyre csak a tökéletest hajtjuk. Sokszor beérjük egy gyengébb minőségű kapcsolattal, de a vége úgyis az lesz, hogy már csak a legjobb az, ami felkelti az érdeklődésünket.

Akik eljutottak ehhez a belülről fakadó igényükhöz, azok igen közel állnak ahhoz, hogy megleljék a Lélekpárjukat, mert a vágy már megfogalmazódott. Innen már csak néhány lépés, vagy néhány belső gyakorlat választ el attól, hogy megtörténjen a nagy találkozás ővele!

Amikor két lélek, kik régen elvesztették egymást, újra összetalálkoznak, igen megörülnek egymásnak és azoknak az érzéseknek, melyeket a másik felük jelenléte kelt. Erősebb az érzés attól, mint mikor az Anya megleli elveszettnek hitt gyermekét. Ez a kapcsolat ugyanis sokkal mélyebbről jön, mint bármilyen emberi szintű kapcsolat. Itt a lelkek közös eredete szövi össze a szálakat, és ezért elengedni képtelenség!

Aki megpróbál egy ilyen kötődést szétszedni, elengedni, kicibálni, az mintha a saját lelkét akarná kiszakítani a testéből. Nem fog sikerülni. Két gyógyír létezik erre a kapcsolódásra:

Az egyik, ha felvállaljuk az ilyen kapcsolatot és nem ellenkezünk többé. Elfogadjuk, hogy lelkünk mélyéről olyan erő irányítja cselekedeteinket, mely hatalmasabb az Egónktól. Az Eredet ősi kapcsolatának adjuk át magunkat és kezdjük el élvezni az élet eme ajándékát!

A másik, ha megpróbálunk egy még ettől is tisztább tudatszintre eljutni, ahol ezek az energiák, érzések jelentőségüket veszítik. Ez nem más, mint az üresség. Az üresség az, ahol teljesen mindegy, hogy ki vagy, ki voltál és leszel, ki a Lélekpárod, - hiszen nincs semmi sem. Ezt az állapotot leginkább üresség meditáció segítségével lehet elérni, mert az élet bizony ritkán adja meg spontán ezt a tapasztalást.
Az ürességben feloldódik a kapcsolat, feloldódunk mi magunk is, így a probléma a gyökerénél oldódik meg.

A Tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek igen kis százaléka képes csak az ürességben honolni, ezért megoldásként inkább a kapcsolat őszinte megélését javasolnám.

Nemcsak mert ez a könnyebben járható út, hanem mert életünk természetéhez inkább ez a stílus hasonlít.
élvezni és élni hagyni! – lehetne ez a mottója a Lélekpárjukat keresőknek és azoknak, akik már meglelték az Igazit.

Tags: Gondolatok, Szerelem, Add more tags...,

or Close