Dél-Európában vadon nő a borágó (borago officinalis) és a római légiók nyomában észak felé is elterjedt. Meszes talajon ma már a legtöbb európai országban megtalálható. Egynyári növény, magról szaporítható. Kora ősszel, vagy tavasz derekán vessük jó vízáteresztő, lehetőleg meszes vagy homokos talajba. A palántázást nem jól tűri, inkább ritkítsuk a vetést, 40 cm-es közöket hagyva. A kifejlett növény elérheti a 90 cm-es magasságot és elszórja a magját.

Szívesen látogatják a méhek, így a beporzásban is nagy szolgálatot tesz. Fekete közepű, gyönyörű mélykék virága valamikor a hímzésminták kedvelt motívuma volt.

Ez az ehető virág ma a salátákat díszíti, illetve kandírozott formában a tortákat. Zsenge leveleinek némiképp az uborkáéra emlékeztető üde íze van: különféle italokat ízesítenek vele. A borágót mártásnak is elkészíthetjük, ugyanúgy, mint a sóskát, illetve ezzel a mártással színezhetjük a kifőtt tésztát, vagy a bele való tölteléket.

Nemcsak az ízével teheti érdekesebbé a vegyes salátákat, hanem zsenge szürkészöld leveleivel; például igen hatásos krumpli salátában. Közeli rokona a fekete nadálytő, amivel akár helyettesíthetjük a borágót.

Tags: Add more tags...,

or Close