Vérfű (Sangiusorba minor) Egyes helyek nevezik egyszerűen vérfűnek, vagy érfűnek is. Ezek az elnevezések a vérzést gyógyító legendájának köszönhetőek. Az előbbinél nagyobb termetű, és megjelenésű, de az ott leírtak ugyan úgy jellemzik, azzal a kivétellel, hogy az öszi vérfű a nedves réteken fordul leginkább elő. Gyűjtés közben az őszi vérfű könnyen összetéveszthető a kevésbé hatékony rokonfajokkal, mint a csabaíre (Sanguisorba minor Scop.) és annak alfaja, a lágytövisű vérfű (Sanguisorba minor Scop. subsp.muricata ).

A csabaíre (Poterium sanguisorba) és változatai vadon teremnek, illetve Európa-szerte megbecsült kerti növények. Igen népszerű volt az Erzsébet-kori Angliában, ahonnan a telepesek magukkal vitték az Újvilágba. Legfeljebb 30 cm magasra növő évelő növény, a meszes talajt kedveli. Ha a virág szárait eltávolítjuk, nagyobb lombhozamra serkenthetjük. Egész nyáron szedhetjük a levelét, olykor még késő ősszel, a korai hó alól is. Finoman csipkés leveleinek színe élénk zöld, a fonákja szürkés.

Íze kissé az uborkáéra emlékeztet. Illata olyan, mint a dinnyéé vagy az uborkáé. Vegyes zöld salátában az íze és a külseje is jól érvényesül. Nyáron, jégbe hűtött üdítőitalokban borágó helyett is használhatjuk. Fűszeres vajakban tárkony és rozmaring társaságában igen ízletes, mártásokban pedig mentával együtt használatos.

Tags: Add more tags...,

or Close