Csöves-jelenség - 3. Szent Györgyöcskék és sárkányocskák

Délmagyarország,  1981. január 21., szerda,

 Azt mondták a csöves vitán a gyerekek; sokszor látszatra épül az iskolai közélet demokratizmusa. Hiszen hosszá lehet szólni például az ifjúsági parlamenten, de néhol csak úgy, ha előbb bemutatják az igazgatónak a hozzászólás, szövegét.

Az egyik hozzászóló elmondta, felelősségre vonta az iskolai KISZ-vezetőség, mert nyilvános fórumon kifejtette, formális náluk a KlSZ-élet Nem azért vonták kérdőre, mert szerintük kifogástalan a KISZ-élet, hanem azért, mert úgymond, aki ezt nyilvános fórumon kijelenti, az lejáratja az iskoláját.

Mit tehetnek olyankor, amikor úgy érzik, becsapják őket: az iskolát menzánvizezik a kakaót, vagy alapos a gyanújuk, hogy a konyhai alkalmazottak lopják a húst. Nem is ismerik pontosan a lehetőségeiket, mit lehet ilyenkor tenni de ha megpróbálnak valamit, ekkor sem biztos, hogy meg tudják védelmezni magukat az ügyesen álcázott retorziótól. A várost KISZ-bizottság szervezte vitákon tucatjával mesélik a hasonló eseteket, a rezignáltan kérdezik: mi értelme a szép szavaknak, ha ilyen ügyekben a KISZ sem tud semmit tenni? Az is kiderült, a csöves életforma bűvkörébe nemcsak olyanok sodródtak, akik a társadalom alapvető" normáit sem fogadják el, hanem olyanok is – rokonszenves, kétségkívül értékes emberek –, akiknek nem az elvekkel, hanem az elvek megvalósításával van bajuk.

A fiataloknak ez a rétege többnyire, jól tanul, vagy tanult, míg iskolába járt. Afféle nehéz emberek, akik kezdetben komolyan vették a KISZ-t, a hivatalos fórumok keretében próbáltak vélt vagy valóságos igazuknak érvényt szerezni. Sárkányölő Szent Györgyöcskeként rontottak neki környezetük sárkányocskáinak, azok pedig félrehúzták, a fejüket és körberöhögték őket Aztán – tehetetlenségüket látva – elkeseredtek, másfelé kezdtek tájékozódni. Sokuknak nem a társadalom szempontjából hasznos munkára épülő értékrend ellen van kifogásuk. Saját tapasztalataik alapján éppen azt kérik számon, hogy közvetlenül és egy sor káros mellékhatás kíséretében érvényesül ez az értékrend. Vannak, akik szüleik gürcölését, a család érzelmi kapcsolatainak felbomlását látva érzékelik a pénzért folytatott hajsza – következményeit Befolyásos szülők „csöves” gyermekei tudják a legjobban, milyen eszközöket vetnek be némelyek a versenyben, ők emiatt fordítanak hátat átmenetileg a társadalomnak. Sok a kallódó, önjelölt művész, és a helyét nem találó fiatal értelmiségi Szegeden; szeretnék, ha csupán ambícióik okán eltartaná őket a társadalom. (A társadalom inkább kéményseprőket és ács-állványozókat keres, mostanában.) Állítják és fájlalják, hogy igen sokolyan dilettánst eltart ez a társadalom, aki lojalitást színlel a hatalomhoz, s az általa pártolt művészeti irányzatokhoz. A fiataloknak viszont, akik netán újat akarnának. Megméretkezni sincs lehetőségük. Ezt a vitát művekkel lehetne csak eldönteni – ha lennének. Tettvággyal teli fiatal értelmiségiek fásulnak el. Jelentéktelen, fölösleges munkát végezve, mert nincs megfelelő hely számukra másutt. S akik kicsit is a közélet áramában élnek, tudják, eközben olyanok jutnak – összeköttetésük révén – pozíciókhoz, akik már többször bizonyították; sem szakmailag, sem emberileg nem felelnek meg az elvekben rögzített követelményeknek.

Mindez – kritikátlanul felnagyítva igazolást is szolgáltathat a visszahúzódásra: hiszen mi értelme próbálkozni, amikor azoknak sem sikerült elérni céljaikat, akik megpróbálkoznak vele? A kiábrándultság másik fő oka egy illúzió összeomlása. Nem minden munka teljesíti ki az ember személyiségét, s azt, hogy kiből mi lehet, egyébként sem csupán az egyének vágyai, hanem a társadalom szükségletei határozzák meg.

Mindenesetre figyelmeztető, hogy körükben is vonzóvá válik a csöves életforma: a maguk módján ők is frusztráltak, akárcsak a társadalom mély rétegeiből származók. E fiatalok – művészaspiránsok, értelmiségiek, diákok – naiv megváltóként, romantikus lázadásból szállnak alá, vendégségbe a pokol tornácára, a csövesek közé – de menekülésük mögött valóságos társadalmi okok húzódnak.

 Tanács István

(folytatjuk.)