SZEGED UNDERGROUND

(punk/new wave 1979-1989)

2010. október 28. csütörtök, 09:13 | Írta: Beretka Ádám és Dobos Bence

Szeged. Nem csak PICK szalámi és paprika. Nem csak halászlé. Az 1970-es és az 1980-as években még élénk underground élet folyt a városban.

Minden a punk zenével kezdődött még a hetvenes évek végén. Nyugat-Európában a nagy „punkboom” 1976-ra tehető. Magyarországon ezt a jelenséget 1981-1982-re datálják. Természetesen hazánkban nem beszélhetünk a nyugat-európaihoz mérhető „punkrobbanásról”. Magyarországon a punk a valóságban sohasem tudott akkora társadalmi mozgatórugóvá válni a fiatalok köreiben, mint Nyugaton. Ennek talán az lehet(ett) az oka, hogy (1) már bejövetelekor megelőzte a rossz híre, hiszen az Ifjúsági Magazin,  A Magyar Ifjúság és a hasonszőrű ifjúsági lapok legtöbbször csak a punkot övező botrányokról számoltak be, illetve lépten nyomon hangsúlyozták, hogy a punk zenekarok dalszövegei erőszakra vagy éppenséggel nihilizmusra buzdítanak (pl: The Clash, Sex Pistols, The Damned).
A második ok sokkal prózaibb: a 70-es évek végén-80-as évek elején hazánkban tombolt az ún. „őszinte kőkemény rock”, a fiatalok valószínűleg sokkal jobban tudtak azonosulni a Piramis,  P.Mobil, Hobo Blues Band , Edda , Korál dalszövegeivel és imidzsével, mint a mindig durva, „odamondogatós”, agresszív punk zenével.

Hogy melyik volt hazánkban az első punk zenekar? Dokumentumok hiányában nehéz megmondani. Amit tudunk,  hogy a Beatrice  1978-1979-ben már játszott egy számot a Boomtown Rats-től ( Looking after number one ), egy Sex Pistols dalt ( Anarchy In The UK ), valamint 5 számot a Ramones-tól ( Blitzkrieg Bop,  Now i wanna sniff some glue,  Judy is a punk,  Beat on the Brat,  I don’t wanna go to the basement ).

Szinte biztosra vehető, hogy 1978-ban már voltak mások is a Beatricén kívül, akik a punk zenével próbálkoztak, sajnos azonban nem maradt utánuk semmilyen felvétel. A később tragikus balesetben elhunyt költő, Nagy Attila Kristóf  és 1982-ig létező zenekara, a Lavina állítólag már 1977-ben punk zenét játszott. Lehet. Azonban sokkalta valószínűbb, hogy mint oly sokan, ők is csak a feltűnés kedvéért hívták magukat PUNK-nak, hogy kitűnjenek az „őszinte kőkemény rock” dömpingből. Állításomat egy nagyon jó minőségben fennmaradt 1980-as Lavina koncerttel is alá tudom támasztani. A koncert hanganyaga semmiképpen sem punk, inkább nagyon erős rockzene, bár még így is sokkal eredetibb, mint sok korabeli hard-rock hanganyag.

A korai magyar punkzenénél meg kell említenem a Spions nevű formációt is. A Molnár Gergely-féle zenekar tipikus értelmiségi zenekar volt, a szó szoros értelmében nem is nevezhetjük őket punkoknak. A Spionsban a zene másodlagos, a szövegek azok, amelyek „punkos hévvel” még ma is megdöbbentik a hallgatót. A Spions egyetlen demót rögzített Magyarországon 1978-ban, azután disszidáltak Franciaországba. Párizsban Molnár Gergelyék még felvettek egy kislemezt „Russian Way of Life/Total Czechoslovakia” , majd a Spions 1979-ben gyakorlatilag feloszlott. Molnár 1980-ban, The Party címmel csinált még egy kislemezt, de szinte észrevétlen maradt.

A korai magyar punk zenekarok között szintén muszáj megemlíteni a Vágtázó Halottkémek (VHK) nevű együttest. A Grandpierre Attila által vezetett zenekar állítólag 1975-ben alakult. A szó szoros értelmében ők sem voltak soha punk zenekar, és tulajdonképpen egyetlen zenei stílusba sem lehet besorolni zenéjüket, amelyben bár ott van a punk, de csak alapként. Zenéjüket a 80-as években „punk népzenének” hívták. Mindazonáltal a folyamatos tiltások miatt 1986-1987-ig nem nagyon „vágtázhattak”.

Az igazán erős lökést a gyökeresen új életérzéshez érdekes módon egy rendkívül gyenge punk film, az Üvegtörők magyarországi bemutatása adta. „Nekünk olyan volt ez a film, mint a hippiknek a Szelíd motorosok. Bár a zenéje már inkább új hullám volt, a koncertek közönsége jórészt punkokból állt, és mi szájtátva bámultuk ezeket a fazonokat, a kikent-kifent csajszikat elképesztő hajakkal, biztosítótűvel teleaggatott fülekkel. Na, most mi ezt szépen lemásoltuk, úgyhogy elszabadult a pokol.”- Olvasható az 1992-es Szubkultúra nevű fanzine-ben. A felszín alatt Budapesten pezsgésben volt a zenei élet, az egyetemi klubokat, művelődési házakat friss és izgalmas produkcióval töltötte meg az URH ,Bizottság, VHK fémjelezte új zenei hullám. Az Üvegtörők bemutatása után valóban felszökött a „punk-láz” Magyarországon. A hazai punk korai szakaszában a huszonévesek kezdtek el zenélni, ám 1981-ben már a tizenévesek is hangszereket ragadtak. Új és meghökkentő nevű együttesek alakultak 1981-1982-ben (ETA, Modells, T-34, Punkráció, Elhárítás, Invázió, Inkubátor, Agresszor, Razzia, Kretens, Mosoi, QSS, Neurotic, Citrom, Cerberus, …stb), hogy aztán néhány koncertet követően feloszoljanak vagy átalakuljanak.

Na de mi volt a helyzet Szegeden?

E hosszúra nyúlt bevezető után végre rátérhetek igazi témámra, a szegedi undergroundra. A szegedi punk és underground kialakulására a nyugati punk együttesek mellett leginkább az egykori déli szomszéd, a jugoszlávok hatottak. Itt érdemes egy kis kitérőt tenni a jugoszláv színtér irányába is:
Jugoszláviában, az „el nem kötelezettség” okán sokkal lazább volt a Vasfüggöny. Éppen ezért szinte mindenfajta könnyűzenei stílust a nyugattal egy időben vettek át, sőt a nagy jugoszláv lemeztársaságok, mint a Jugoton, a Suzy és az RTB gyakran kiadták egyes nyugati zenekarok lemezeit is. 1978-ban már Jugoszláviában is éledezett a punk, ami náluk körülbelül 1979-1980-ra tetőzött. 1978-tól kezdve több angol-száz punk zenekar is koncertezett az országban (pl: Stranglers, Ruts ), de a jugoszláv zenekarokról sem szabad megfeledkezni. A Paraf, a Pankrti, a Pekinska Patka, az Elektricni Orgazam, a Prljavo Kazaliste, vagy a 92, hogy csak azokat említsem, akik lemezhez jutottak odaát.

A szegedi könnyűzenei élet virágkorában, a 80-as évek elején a CPG mellett/után számos, a magyar állapotokhoz viszonyítva kiváló zenekar és disc-jockey működött: Nagyfröccs, Vörös Kereszt, Zártosztály, Bene Gábor, 88-as Csoport, Boldog Idő…stb.
Pálinkás-Szűcs szavaival élve: „Szegeden 82-ben mindenki zenélt, nagyjából ötpercenként alakultak és szűntek meg zenekarok”.
BOY, azaz Gallai Ferenc (Nagyfröccs, Zártosztály, Boy and the Boy), a 80-as évek szegedi undergroundjának egyik meghatározó alakja a Hökkentőben így nyilatkozott erről a korszakáról: „1980-ban ismerkedtem meg Bőrrel (CPG, Vörös Kereszt, 88-as Csoport) a Széchenyi téri tejivóban. Nagyon féltünk tőle, mert  tekintélyt parancsoló lánc volt a derekán, de a beszélgetések során kiderült, hogy kedélyes, a balhékat nem túlzottan kereső srácról van szó, aki zenei téren is képes ötletekkel  előállni. Rajta keresztül kerültem be a CPG-be, ahol kis idő alatt sok élmény ért. […] Kedvenc filmünk az Üvegtörők volt, amit rengetegszer néztünk meg. Még Dorozsmára is kimentünk miatta.”

A következőkben azokról a fentebb említett szegedi punk/new wave zenekarokról fogok szólni. A CPG sztoriját mindenki az unalomig ismeri, ezért őket most kihagyom, viszont nézzük a többieket!
Egyik ilyen rövid életű zenekar volt a fentebb már említett 1981-es évjáratú Nagyfröccs.

Boy: „Tóth Tamással belefogtunk a zenélésbe Night Fantoms néven. Ezt azonban túl nyálasnak gondoltam, így lettünk Nagyfröccs. Normális hangszere senkinek sem volt, de a megalakulás után nem sokkal már kaptunk lehetőséget a November 7. Művházban. A néhány plakáton Nagy Októberi Szocialista Fröccs néven jelentünk meg: hajszálnyira volt a koncert a betiltástól, végül mehetett. Néhány punk bejött pofázni (kezdett divat lenni a punkos bunkózás, botránykeltés), a koncert után persze együtt söröztünk. Később a Tiszagyöngye alagsorában Bene Gábor ottani diszkós segítségével akartunk bulit csinálni, aminek (végzetes hiba volt) a Punk Péntek nevet adtuk. Este a közönség helyett rendőrautók jöttek: A punk szó hallatára egyszerűen betegek lettek a „szervek”. Többet ott nem próbálkozhattunk.”

A Nagyfröccs zeneileg még eléggé punk ízű dolog volt, gyakorlatilag nem is nagyon különböztek az akkoriban fel- illetve eltűnő tinédzser punk zenekaroktól. Viszont Boy Nagyfröccs utáni zenekara, a Zártosztály már egy sokkal átgondoltabb project volt. „A Nagyfröccs Tóth Tamás hadba vonulásával, majd egyetemi tanulmányai miatt bedöglött. Ezután jött a ZoZo (Zártosztály – a szerk.), ahol a kevés lehetőségeink közül a zenei vonal izgalmasabbá tételére azt választottuk, hogy a többi zenekar veszélyesebb tagjait megpróbáltuk átcsábítani hozzánk. Így lett a billentyűs lány […]. Ideig-óráig volt szaxofonosunk is. […] A magunk értelmezésében „csúcslinkek” voltunk. […] „

A Zártosztály már sokkal inkább volt new wave, mint punk, zeneileg és szövegileg is egyaránt. Hadd idézzek egy Zártosztály dalszöveget:

Bár manapság ez a dalszöveg már egyáltalán nem megbotránkoztató, sőt, inkább megnevettet, de a 80-as évek elején, amikor az A.E. Bizottság Kalandra Fel! c. nagylemezét a „Mit látsz Laca? –Egy nagy segget látok” vagy a „Szerelem, Szerelem Szerelem/Köpni kell, Köpni kell „ sorokért akarták betiltani, valóban nagy dolog volt így írni a szerelemről.

Akit érdekelnek a Nagyfröccs vagy a Zártosztály hanganyagai, fölveheti a kapcsolatot Boy-jal a www.gallai.net oldalán található e-mail-en keresztül.

A 88-as Csoport 1984-ben indult. A zenekar neve eléggé polgárpukkasztóra sikeredett, hiszen a 88-as szám neonáci körökben a „Heil Hitler!”-t jelenti.

Természetesen a zenekarnak semmi köze nem volt a neonácikhoz, bár az igaz, hogy volt néhány rasszista vonulatú daluk, mint például a Kolompár vagy a Kubai nők, de hát akkoriban szinte minden punk zenekarnak volt egy-egy cigányozós dalszövege.  Zenéjük tényleg jó volt, lendületes, néhol egy kis Oi! Oi! „csatakiáltással” és nem utolsósorban értelmes, értékelhető dalszövegekkel rendelkeztek, amelyek nagy része hűen visszaadja a 80-as évek hangulatát.

A zenekar kb. 1988 vagy 1989 körül oszlott fel, két jó minőségű demo felvétel maradt utánuk 1985-ből és 1986-ból. Akit érdekelnek a felvételeik, az letöltheti a www.nomorevictim.blogspot.com  oldalról.

A Boldog Idő szintén 1984 körül alakult. Ők nem punkot játszottak, hanem ska zenét, éppen ezért ki is lógnak a sorból egy kicsit. A 80-as évekbeli magyar ska zenekarok igen kevéssé ismertek. Az igazság az, hogy ez a stílus sem igazán tudott meghonosodni nálunk. Voltak ugyan próbálkozások a 80-as évek elején (pl: GM49, Fórum), majd közepén (Boldog Idők, Fals, Skanzelizé) A Boldog Idők 1985-ig vagy 1986-ig működött,és  egy igen  jó minőségű koncertfelvételen kívül nem maradt utánuk semmi. Sajnos erről a zenekarról nem nagyon tudok semmit, de akit érdekel a zenekar egyetlen fennmaradt hanganyaga, az látogassa meg a fentebb említett blogot.

A cikkemhez felhasználtam a Hökkentő 2000. januári számát, valamint Szőnyei Tamás az Újhullám évtizede 2. című könyvét valamint Sebők János Magyarock 2. c. könyvét.

Dobos Bence

Forrás: http://www.jgypk.u-szeged.hu