Extázis és agónia 2.

A szegediFosszíliakülönszámaként most kiadott (de 2006-ra datált)EXTÁZIS és AGÓNIA. Független zenei (h)arcterekcímű, Virág Zoltán által szerkesztett kiadvány az első, felületes átlapozás után a punkról szóló kultúrakritikai tanulmánykötetnek tűnhet.

A szövegek egy része valóban olvasható is ekként, azonban számos olyan tanulmány és esszé is közlésre került, amelyek vagy argumentációjuk (hiánya) miatt, vagy tematikájuk révén lógnak ki ebből a(z olvasói) koncepcióból. Ez a jelenség más köteteknél talán inkább hátrányt jelentene – itt is okoz ugyan némi szerkesztési zavart a kötet meglehetősen széttartó szövegeinek egymás után fűzése, s emiatt hiányolom a szerkesztői elő- vagy utószót –, azonban éppen ennek a heterogenitásnak köszönhetően egy igen sokrétű, meglepően sok szálat mozgatni bíró kötettel van/lehet [legyen] dolga az olvasóközönségnek. A kötet szövegei négy nagyobb blokkba rendeződnek: az első és harmadik szövegcsoportot tanulmányok, esszék és pár „ott voltam”-típusú beszámoló alkotja, míg a második részbe külföldi csapatok dalszövegei (most csak a nagy b(r)and-ekkel példálózva: Sex Pistols, Ramones, Talking Heads, Joy Division), interjúk, novellák (Henry Rollins, Michael Gira) etc. kerültek. A kiadványt szegedi vonatkozású szövegek zárják: fotók, bírósági végzések (CPg), interjúk, illetve egy nagyobb merítés a szegedi punkzenekarok (pl. /a hajdani/ CPg, Nagyfröccs, 88-as csoport, Hungarian Dracula, Koyanisquatzi) dalszövegeiből.

A magyar szerzők tanulmányait közlő, illetve a kurrens külföldi tanulmánykötetekből szemelgető kiadvány a punk mellett számos más jelenséggel vagy megközelítéssel is foglalkozik: érinti a post-punkot, az industrialt, a hardcore-t, vagy a techno történetét, de hasonló kiszögellésekként említhetők olyan szerzői nevek is, mint például Aphex Twin, David Bowie vagy éppen a Kraftwerk.

Az EXTÁZIS és AGÓNIÁ-nak mégsem ezek a legváratlanabb fordulatai, hanem inkább két olyan – egyébként nagyon invenciózus és meggyőző – tanulmány, amelyek nemcsak tematikailag, hanem nyelvi, retorikai aspektusból sem tudnak megtapadni a kötet többi szövegén. Medgyes Tamás dolgozata Nick Cave And The Ass Saw The Angel című regényét a vértanúság fogalmán keresztül közelíti meg, a vértanúságot inverz hermeneutikaként értelmezve; míg Batta Barnabás A zenei újrahasznosítás kora című szövege irodalomelméleti meglátásokat kamatoztatva vizsgálja a hangmintavétel és hangmanipuláció eszközeit, a zenét szövegként, előállítását írásként értve (pl. a samplert mint digitális idézetgépet gondolja el). A külföldi szerzőktől közölt fordítások között felbukkannak olyanok, amelyek elképesztő mennyiségű szinkrón és diakrón kapcsolatot, intertextuális hálót fejtenek fel az adott témával kapcsolatban, egy hihetetlenül sűrű és tanulságos tablót állítva össze a korabeli zenei működésekről, ugyanakkor ezek azok a textusok, amelyek a példatárat állítják az érvelés helyére.

A punk (és az említett egyéb műfajok) köré szerveződő írások kiemelt figyelmet fordítanak arra a kérdésre, hogy a zenei kontextus mellett milyen társadalmi, politikai, ideológiai vetületei voltak az egyes jelenségeknek, s mivel a tanulmányok zöme szűkebb vizsgálódási kört jelölt ki magának (pl. egy-egy bandát helyezve a fókuszba), így általános és mindenre érvényes konklúziók helyett a kötet egészét olvasva egy viszonylag árnyalt képet kaphatunk a témáról, amely felfedi mindezen kulturális jelenségek megosztó mozzanatait is. Szombathy Bálint egyik szövege például bemutatja, hogy a Laibach-ot hogyan próbálta integrálni a szlovén hatalom a nemzetállam kialakításának projektjébe, s a kötet végén kiszemezgethetjük, hogy ehhez képest a CPg-t hogyan próbálta kizárni bármiféle párbeszédből a magyar hatalom, vagy hogy a Clash, a Ramones és a többi csapat milyen inspirációkat tartogatott, milyen viszonyulási pontokat jelölt ki az akkori ifjúság számára (pl. Andy Medhurst, Koko Kommandó szövegei).

A kötet egységességét emellett néhány olyan gyakran felbukkanó metafora vagy jellegzetes szóhasználat teremti meg, amely a kötetet végigolvasva mintha eposzi jelzőként kezdene működni a punkkal kapcsolatban (is). Szinte minden tanulmány hangsúlyozza valamilyen formában a punk ironikus, parodisztikus voltát, olyan mechanizmusként láttatva, amely társadalmi és kulturális szempontból egyszerre jelent átmenetet és rendszeren kívüliséget (és az azzal való konfrontációt).

Nagyon érdekesen sejlik fel, hogy a punkot mindig körüllengi az abjekció és a heterotópia. Gondoljunk arra, hogy már a kötetcímben működésbe lép és összekapcsolódik e kettő az extatikus révületre és halódásra utalással (illetve a (h)arcterek szójátékkal) vagy arra, hogy az irónia önmagában is abjekt erejű, de a Simon Reynolds és a Joy Press által jegyzett Szexuális forradalmak című szöveg expliciten a kristevai abjekció fogalmát használva tárja fel a dalszövegekben abjektálódó női nemiséget. A más szempontokból is működő abjekcióra a kötet más tanulmányaiban is találunk utalásokat – beleértve ebbe a kristevai megközelítésen túl a Mary Douglas-féle kulturális, társadalmi (tehát közösségi) abjektet is. Ugyanígy tárul fel az is, hogy a Foucault által leírt különféle heterotópiák (pl. válság, deviáció, idő, illúzió heterotópiája) hogyan olvadnak össze a punkban (zóna, kibillent tér, karneváli, „itt és most”-szerű, de (átmeneti) állapot is), „a kívülállás bizarr expressziójá”-ban (Szombathy).

Ahogyan a fentiekből kiderülhetett, szerencsés, hogy ez a kötet korántsem csupán a szűkebb szakmának szól, ám nem hallgathatom el, hogy sajnálatos módon a kiadó helyenként szokatlanul és méltatlanul csínján bánt a szövegek korrektúrájával és a tipográfiai esetlenségek megzabolázásával.

(Virág Zoltán vál. és szerk.: EXTÁZIS és AGÓNIA. Független zenei (h)arcterek. Fosszília különszám 2006. VII. évf. 4. szám)

A kötet CD-mellékletének címe: SUBLIMATION & ELIMINATION. Rarities and Archive Live Recordings.

A CD anyaga a következő: CPg: Túlpart (1980); Nagyfröccs: Nem vagyok én Antikrisztus, Nem adom fel (1981); Zártosztály: Most engedtek szabadlábra, Púder Maca (1983); Boy And The Boy: Dekadencia, Rossz fiúk (1984); 88-as csoport: Randevú, Propaganda (1984-85); 88: Minden oké, KUbai nők (1989); Boldog Idő: Nagy buli, Vöröskatona (1985-86); Reficul: Nem a napos oldal (1988); Hungarian Dracula: The Night Is Stronger, Buszmegálló (1989); Koyanisquatzi: Függtem tudom, Végtelen (1989); Variola: Hangodat nem hallom (1990); Lautrec: The Unfathomable Origin, Species Falsa (1993-94); Metanoia: Megnevezetlen (1994).

Forrás: http://www.ahet.ro