Fókusztávolság - Látószög - Gyújtótávolság-ekvivalencia - Fókusztényező - élességtartomány - Mélységélesség - Autofókusz - Fix fókusz - Rekeszszám - Fényerő - Expozíció vezérlés - Időautomatika (rekeszprioritás) - Rekeszautomatika (időprioritás) - TTL fénymérés - E xpozíció korrekció - Fehéregynesúly - CCD - érzékenység - Fehéregynesúly - Kereső - Képformátum

Fókusztávolság: Az objektívet jellemző paraméter. Egyszerű domború lencsénél a lencsére eső párhozamos fénysugarak a lencse mögött, a fókuszpontban metszik egymást. A lencse fősíkja és a fókuszpont távolsága a fókusztávolság. A fényképészeti objektívek bonyolult lencserendszerek, amelyeknél a fókusztávolság értelmezése nem ilyen egyszerű. Az általuk alkotott kép méretei megfelelnek az azonos fókusztávolságú domború lencse képével.

Látószög: A kép átlójának megfelelő szögtartomány, amit az objetív belát . Az emberi szem látásélményét visszaadó objektívek látószöge 50 fok körül van. Ezeket az objektíveket alapobjektíveknek nevezzük, fókusztávolságuk megegyezik a képátlóval, tehát kisfilmes gépnél 45-50 mm. A rövidebb gyújtótávolságú objektívek a téma nagyobb területét képezik le, ezeket nagylátószögű objektíveknek nevezzük. A hosszabb gyújtótávolsághoz viszont kisebb látószög tartozik, az ilyen teleobjektívek távcsőszerű képet adnak. A zoomobjektívek látószöge változtatható. Ezeket a fókusztávolság két szélső értéke jellemzi.

Gyújtótávolság-ekvivalencia: A digitális fényképezőgépek többségében a képet érzékelő szenzor jóval kisebb, mint a kisfilmes gépekben a kép mérete. A különböző szenzorral szerelt kamerák egymással és a filmes gépekkel jobban összehasonlíthatók, ha nem az objektív tényleges fókusztávolságát, hanem a vele azonos látószögű, ekvivalens, 35 mm-es filmhez való objektív fókusztávolságát tekintjük.

Fókusztényező: A cserélhető objektíves digitális gépekhez a szokásos filmes objektívek használhatók. A kisebb érzékelő miatt a kép látószöge kisebb lesz, vagyis az objektív úgy viselkedik, mintha megnőtt volna a fókusztávolsága. Ennek mértékét mutatja a kamerát jellemző fókusztényező. Például 1,6-os fókusztényezőjű gépre 50 mm-es objektívet szerelve, nem az alapobjektívnek megfelelő 46 fokos látószöget kapjuk, hanem egy 50x1,6=80 mm-es objektív 30 fokos látószögét.

élességtartomány: Az a tárgytávolság tartomány amelyen beül a téma élesre állítható.

Mélységélesség: Az érzékelő felbontása illetve a film szemcsézettsége miatt a felvételt nem csak ott látjuk élesnek, ahol az objektív valóban tűéles képet alkot, hanem a közelebbi és távolabbi téma részleteken is. Azt a tématávolság-tartományt amelyen belül a kép még elfogadhatóan éles, mélységélességnek nevezzük.

Autofókusz: A kamera azon képessége, hogy a téma élességét automatikusan betudja álltani. Az egyszerűbb gépek erre a célra az objektíven kívül működő infravörös távmérőt alkalmaznak. Ezzel akkor kell vigyázni, ha ablakon keresztül fényképezünk, ugyanis a gép hajlamos az üvegre mérni. A fejlettebb kamerák kontraszt érzékeny AF-rendszereket használnak, amelyek az objektíven át mérve a tényleges élességet határozzák meg a kép középső részén, vagy több különböző mezőben (autofókusz mezők).

Fix fókusz: A legegyszerűbb kamerákban használt megoldás, amelynél nem lehet az élességet állítani. Azt használja ki, hogy a lerekeszelt (F/5,6 körül, ld. később) nagyobb látószögű (kb. 35 mm-es) objektíveket be lehet állítani úgy, hogy a mélységélesség néhány métertől a végtelenig terjedjen (hiperfokális távolság). Az ebben az állásban gyárilag rögzített lencsével élességállítás nélkül tűrhető képeket lehet kapni, mérsékelt fényerő mellett.

Rekeszszám: Az objektíven átjutó fény mennyiségét az objektívbe szerelt blende (állítható ármérőjű lyuk) nyílása szabja meg. A fókusztávolság és a pupillaátmérő hányadosa a rekeszérték. Használata azért célszerű, mert a látószögtől függetlenül jellemzi a fényképezőgépbe jutó fény mennyiségét. Az objektíveken feltüntetett rekeszértékek olyan sorozatot alkotnak, ahol az egymást követő értékek mindig fele annyi fényt jelentenek: 1:1,1.4, 2, 2.8, 4, 5.6, 8, 11, 16. 22, 32, 45, 64, 90, 128. A nagyobb számhoz kisebb pupilla, tehát kevesebb fény tartozik. Sok objektíven közbülső, fél- vagy harmadfokozatok állítására is mód van.

Fényerő: az objektív legnagyobb rekesznyílásához tartozó rekeszérték.
Zársebesség vagy expozíciós idő: Az expozíció alkalmával a film, vagy szenzor felületére jutó fény mennyiségét nem csak a rekesszel, hanem a megvilágítás idejével is változtatni lehet. A megvilágítás ideje az expozíciós idő. értékét másodpercben, törtalakban adjuk meg. Szokásos értékek például: 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, 1/500...

Expozíció vezérlés: A megfelelő rekesz- és időértékeket beállíthatjuk kézzel (manuális beállítás) vagy rábízhatjuk a fényképezőgépre, hogy mért értékek alapján állítsa be a szükséges paramétereket (automatika).
Programautomatika: Mind a rekeszértéket, mind a zársebességet a gép határozza meg egy gyárilag meghatározott program szerint. Egyes típusokon a többféle értékpárból választhatunk.

Időautomatika (rekeszprioritás): A rekeszértéket kézzel állítjuk be, a gép ehhez választ expozíciós időt.

Rekeszautomatika (időprioritás): A megvilágítás ide kézzel állítható, a gép itt a rekeszértéket választja automatikusan.

TTL fénymérés: a fényképezőgép automatikája a beépített fénymérő adatai alapján tudja meghatározni a rekesz- és időértékeket. A fénymérésnek több módja van, de a digitális kamerák jellemzően az objektíven keresztül mérnek fényt. Az ilyen rendszert TTL-fénymérőnek nevezzük. A fénymérés történhet a képterület közepén egy kicsiny foltban (spot mérés), a kép teljes területén a kép középső részét nagyobb súllyal tekintetbe véve (képhangsúlyos átlagmérés) vagy több egymás mellett fekvő, különböző alakú képmező együttesének kiértékelésével (mátrix mérés).

Expozíció korrekció: Sokszor a téma és a megvilágítás igénye szerint el kell térni a fénymérő adataiból számított, átlagos körülményekre vonatkoztatott expozíciótól. Erre szolgál a korrekció, amellyel 1-2 fényértékkel módosíthatjuk a gép által javasolt értékeket.

CCD: a digitális fényképezőgépekben alkalmazott félvezető fényérzékelő szenzor. Jellemzőivel külön is foglalkozunk a róla szóló fejezetben. Legfontosabb jellemzője a pixelszám, amely a képet felépítő összes képelem (pixel) számát jelenti. Megapixelben, azaz millió darab pixelben szokás megadni. Az olcsóbb fényképezőgépekben 1-2 megapixeles érzékelőket találunk, a csúcsot ma a 15 megapixel körüli kamerák és hátfalak (hagyományos, professzionális fényképezőgép hátsó részére, a filmtartó helyére szerelhető érzékelők) jelentik.

érzékenység: A filmek fontos jellemzője a fényérzékenység, amely adott expozíciónál a film feketedését jellemzi. Meghatározására számos mérőszámot alkottak, manapság leginkább ISO értékekben adnak meg. Digitális fényképezőgépeknél az érzékenység a CCD fényérzékenységétől és az elektromos jel erősítésének mértékétől függ. Az összehasonlíthatóság végett itt is ISO értékeket használnak.

Fehéregynesúly: Színes felvételeken a téma színei a megvilágítás jellegétől (napfény, fénycső, izzólámpa stb.), napszaktól és a környezettől függően módosulhatnak. Fontos, hogy a képrögzítő rendszer színérzékenysége össze legyen hangolva a megvilágítás színösszetételével, azért, hogy a téma helyes színekben jelenjen meg. Erre szolgál a digitális fényképezőgépek fehéregyensúly beállítása, amely lehet automatikus vagy manuális. Az automatikus beállítás átlagos témánál jól követi a fényviszonyok alakulását, de jellegzetesen egyszínű témánál hamis eredményekre vezet.

Kereső: A fényképezőgépek lényeges szerkezeti eleme a kép megkomponálására szolgáló kereső. Az olcsóbb kamerákon egyszerű, Newton-rendszerű, átnézeti keresőt találunk. Zoom-objektíves gépeknél általában követi a zoom mozgását és nagyobb távolságban lévő témánál nagyjából helyes képkivágást mutat. Színvonalasabb kivitelű változatai a szemüvegeseknek szükséges dioptriakorrekciót is lehetővé teszik. A kompozíció beállítható a legtöbb gépen megtalálható TFT-monitoron is, amely a CCD által látott képet mutatja. Kis felbontása miatt élességet állítani ezen a kijelzőn elég nehéz és a külső napfény is zavaró lehet. Kissé drágább megoldás az elektronikus kereső, amely a TFT-monitorhoz hasonlóan működik, de annál rendszerint nagyobb felbontású. Mivel zárt térben van, ahová a szemlencsén keresztül lehet bepillantani, a külső fény nem zavaró. A cserélhető objektíves gépeknél általános a pentaprizmás tükörreflexes kereső. Ebben egy tükör vetíti az objektív által alkotott képet a kereső mattüvegére. A pentaprizma feladata az oldalhelyes kép előállítása a mattüvegen kirajzolódó fejtetőn álló tükörképből. Ez az optikai kereső igényes gépeknél a teljes kép 97-99%-át mutatja.

Képformátum: Kétféle formátum fogalmat kell megkülönböztetni. Az egyik a hagyományos fényképészeti képformátum, amely alatt a kép méretét értik. A legtöbb digitális gépen többféle képformátum közül választhatunk (pl. 640x480, 1200 x 1600, 2400 x 3200 vagy hasonló számpárok). A kisebb méretű kép kevesebb pixelt tartalmaz, tehát részletszegényebb képet jelent, viszont kevesebb tárolóhelyet igényel. Hasznos, ha kameránk a maximális képméret mellett legalább egy kisebb és egy közepes formátum készítésére képes.
A másik formátum fogalom az ún. fájlformátum, ami a képek tárolásánál használt kódolási eljárást jelenti. Számos képformátum létezik, a kameráknál a leggyakoribb a TIFF, a JPEG és a RAW, mozgó képnél az AVI, az MPEG, a Quicktime és a Motion JPEG.

Tags: Fontosabb fogalmak, Add more tags...,

or Close