 A hagyományos videózásban a videó egy "egyenes" mentén, a szalagon helyezkedik el. A képkockák, jelenetek lejátszása, elérése, szerkesztése csak szép sorban, egymást követően lehetséges. Ha a videót (digitalizáló kártya vagy DV jelátvitel segítségével) számítógép háttértárolójára írjuk, megfelelő videoeditáló programok segítségével lehetővé válik a videó bármely részének azonnali elérése, felcserélhetősége és vágási lehetősége. Ezt nevezzük NLE-nek, vagy nem-lineáris (video-) szerkesztésnek. NLE rendszerben az effektezés, kulcsolások, áttűnések kiszámítása természetesen, a számítógép típusától függően, több-kevesebb (inkább több) időbe telik és csak néhány rendszer támogatja a valós idejű szerkesztést. Ezek jelentős része is csak korlátozott mértékben
(pl.: Matrox® RT2000, 2500, RT.X10, RT.X100, Pinnacle® DV500, ReelTime, míroVideo DC1000, DVD1000, ProOne, Canopus DVRexRT és általában a broadcast rendszerek DPS, Targa 3000, Matrox DigiSuite).
Ha a felvételek nem kerülnek át számítógépre, de kihasználva a számítógép (és timecode, vezérlő protokoll) lehetőségeit a szerkesztési feladatok megoldásában, a bejátszómagnók vezérlésében, akkor számítógépes lineáris editálásról beszélünk. Ennek előnyei közé tartozik, hogy a gép nem téved: a kilépési-, belépési pontok (a magnó és vezérlés lehetőségein belül) precízek, eltárolhatók, pontosan változtathatók, a teljes vágási-, szerkesztési folyamat reprodukálható és nincs számottevő háttértár igény.
A számítógépes NLE, illetve számítógépes LE egy terméken belül is keveredhet. Ezt a megoldást általában a proffesszionális termékek nyújtják, mint a FAST 601, Silver, Purple és blue (újabban - szokás szerint - Pinnacle néven fémjelezve), InCite sw a Matrox DigiDuite rendszereken stb.
/forrás: GAIA/
|