TMC

A kezdetek... Kicsit nagyképű dolognak tűnhet a szegedi zenekarok közé tenni, de számunkra meghatározó volt, mert valahogy itt kezdődőtt - ha nem is a zeneszeretet, inkább a zenélés, figyelem középpontjába kerülés szeretete. Mert akiben nincs egy adag exhibicionizmus, az nem megy zenésznek. A zenélés egy olyan erős drog, amelyre sokkal kisebb idő alatt hozzászokik a szervezet, ám maximum azokra káros, akik hallgatják.

Ötödik osztályosok voltunk, mikor új fiú jött az osztályunkba. Épp egy amolyan osztály Ki Mit Tud-ot tartottunk, amelyen mi is felléptünk, mint "zenekar". A karácsonyra kapott, még szinte bejáratós gitárok kb. 1 számmal voltak kisebbek a normál méretnél, és 380 ft-ba kerültek a Kárász utcai zeneboltba. Hangolás gyanánt feszesre húztuk a húrokat, akkordok helyett meg a gitár nyaka elé tettük a kezünket, mert úgy láttuk a tévében. Ha jól emlékszem József Attila Altatóját adtuk elő, és az "Újra itt van.." c. Illés számot. Nagyon elégedettek voltunk magunkkal, de kiderült, az új gyerek tud gitározni. pfff Mutatott pár akordot, na akkor lettünk készek. Na ez a gyerek Tillinkó Petya volt.

Gondoltuk, hogy pont ő hiányzik a "bandába". Na azután felgyorsultak az események. Elkezdte mutogatni az akkordokat, sőt kiderült, ő már egész számokat is el tud pengetni. Azután kiderült, hogy a házukban lakik egy  srác, bizonyos Medgyesi Janó, és ő tanítgatja. Tud Beatles számokat is. Fel is mentünk hozzá, kb. 10 ével volt idősebb nálunk. Elektromos gitárja volt, hosszú haja, és eszméletlen jól gitározott. Tőle kaptuk az első leckéket, az első számokat, az első angol szövegeket.

Itt volt hát az ideje komoly zenekart alakítani. Volt gitárunk, akkordjaink, számaink, szövegeink, már csak nevet kellett találni. Kitaláltam, hogy legyünk 'Vidám fickók'. Ez elég snassz volt, hát elő az Országh féle magyar-angol kéziszótárt. Így lett a Vidám fickókból Merry Chaps, és mivel az angol együttesek 'The"-vel kezdődtek, mi is adtunk az eleganciának, és lett a nevünk The Merry Chaps, röviden: TMC.

Aztán jött a nyolcadikos ballagás. Nem is emlékszem hogy mivel telt a nyár, vagyis dehogynem. Családi nyaralás a Szovjetúnióba, és itt egy Kiev-i áruházban megvettük az első (és egyben utolsó) elektromos gitáromat. Azután jött a szakközépiskola. Kicsit szünetelt a zenekarosdi, bár igazából - dobosunk akkoriban nem lévén - ez amolyan gitár trió volt. Azért talán 1-2 fellépés volt Vásárhelyen, az osztálybulin, meg egy szakmunkásképzőben, de mivel 3-an két városban jártunk iskolában, nehéz volt egyeztetni.

1980 nyarán az egyik ismerős azt mondta, elkéri az apjától a hegedű alakú basszusgitárt, és a másik haverja tud szerezni dobot. Megalakítottuk a (Beatles után) a "Boys" együttest. Igaz volt olyan bassgitár, mint McCartney-nak, meg volt dob, csak a basszusgitáros-jelölt nem látott még húrokat, a dobos-jelölt meg dobverőt. Mindazonáltal jó srácok voltak, jót szórakoztunk. Egyik ilyen "remekbe szabott" próba után, amikor kinyitottuk a garázsajtót, két szakadt fickó ült a járda szélén. Ez volt Güzü (Benkő Zoltán), és Kicsi (Kis Anti). Kiderült, hogy nekik is van együttesük, valami CPg. Beugrott, hiszen ezzel a három betűvel volt telefirkálva a város. Micsoda marketingfogás. Mivel a BOYS zenekarban játszottam, így lettem én Boy. Nem olyan sokára már Hattyason (Szegedhez csatolt városrész) voltam a CPg próbáján. De ez már egy másik történet...