Üvegtörők a zártosztályon

(Domokos Tamás beszélgetése Gallai Ferenccel /CPg, Nagyfröccs, Zártosztály, Boy And The Boy/,
Hökkentô, 2000. január)

A szegedi független zenei élet virágkorában, az 1980-as évtizedben, a politikai-világnézeti radikalizmusában irányadó, de zenei invenciózusságában kevéssé számottevô CPg (a rövidítés föl- oldása helyesen: Come on Punk Group vagy Coitus Punk Group) a Cigánypusztító Gáz stb. elne- vezések elsôsorban a rosszindulatú KISZ ellenpropaganda agyszüleményei voltak, s voltaképpen ezek a névváltozatok Magyarországon a nyolcvanas évek második felében kibontakozó skinhead- mozgalomra direkt/spontán módon rákapcsolódtak) elôtt, mellett, után számos, a magyar álla- potokhoz viszonyítva kiváló zenekar (Csôd, Gyíxekta, Nagyfröccs, Vörös Kereszt, Zártosztály, 88- as csoport, Boldog Idôk stb.) és disc jockey (Bene Gábor) mûködött. A CPg, a Nagyfröccs, a Zártosztály, a Boy And The Boy vezéregyénisége, s az akkori pezsgô légkör meghatározó alakja volt Gallai Ferenc (Boy).

Nyugat-Európában leáldozott a punknak, de nyomában a kultúra populáris és arisztokratikus regisztereinek (gyakran termékeny keveredésrôl van szó) régen látott gazdagsága mutatkozik meg, errôl beszélhetünk könnyûzenei-lemezkiadói értelemben is. Ennek okait elsôsorban abban kell keresnünk, hogy a gazdasági recessziótól, a kiüresedett, minden problémát képmutató és al- jas módon leplezni igyekvô politikai árnyjátéktól, továbbá a nagyvárosi lét unalmas sivatagaitól megcsömörlött új generáció (generation X), miután munkát többnyire nem talált/nem keresett, energiáit levezetni, gondolatait, érzéseit kifejezni elsôsorban „zeneileg” tudta/akarta, s e tömeget a szórakoztatóipar kénytelen volt tudomásul venni (leginkább a tehetségét), illetve kezelni (persze az üzleti szellem kicsinyes, de ésszerû keretein belül). Megszületik a hatalom magatartásformáit kifigurázó/kipróbáló, exhibicionista punk, a toleranciát hirdet(get)ô, politikus neo-ska rajongó, a nyomorúságának okát a be-vándorlóban megtalálni vélô, agresszív skinhead, a halál folytonos láttamozta-tója, a saját neurózisában forgolódó darker, a neoromantikus zene, a pop-art és Andy Warhol bûvöletében élô, a társadalmiból és politikaiból a „múltba” meg az érzelmekbe menekülô újdandy, a(z) (el)gépi(esedett) világ esztétikus/félelmetes voltát hirdetô szintipopper, vagy (újra erôre kap) a kemény, csupa-bôr-csupa-szögecs szerkóban pózoló, leginkább sátánista klisék má- morától begôzölt metálos, sôt mindezen érzésvilágok megannyi keveredési mintája is.

Gallai Ferenc (Boy): Magyarországon errôl gyakorlatilag semmit sem tudtunk 1979-ben 290 291– néha valami beszivárgott az Ifjúsági Magazinon keresztül –, beat, disco, rock és konyec. Mi is nyolcadikosként elsôsorban The Beatlest hallgattunk, aminek hatására megalakítottuk a TMC (The Merry Chaps) zenekart. Azt hiszem, a tanulás/elsajátítás folyamata mindenkinél mentes az ideológiától: a kezdô gitáros azt játssza el, amit meg tud tanulni, legyen az Neoton Família, Halász Judit vagy a House Of The Rising Sun. Ráadásul akkoriban szinte semmink nem volt a zenecsiná- láshoz (késôbb se nagyon), már az is nagy gondnak számított, ha elszakadt a gitáron egy húr. Már- pedig a zenélés keményen technikai és pénzkérdés is, tehát adott fölszereléssel csak adott szinten tudod megvalósítani az elképzeléseidet.

Gallai Ferenc (Boy): 1980-ban ismerkedtem meg Bôrrel (CPg, Vörös Kereszt, 88-as csoport) a Széchenyi Tejivóban. Nagyon féltünk tôle, mert tekintélyt parancsoló lánc futott keresztül a de- rekán, ám a beszélgetések során kiderült, hogy kedélyes, a balhékat nem túlzottan keresô srácról van szó, aki zenei téren is képes ötletekkel elôállni. Rajta keresztül kerültem be a CPg-be, ahol kis idô alatt sok élmény ért. A zenekar a Hattyastól a Petôfi telep egy tyúkóljáig mindenhol próbált mini- mális cuccon. Amikor például az akkori gitáros, Kiss Anti gitárján két húrt elszakítottam, hatalmas botrányt csinált. A kísérletezésünk nem volt hiábavaló: Szeri István, a Volán Klub (ma Rock Klub) akkori fônöke megengedte, hogy az East elôtt játszhassunk. A belépôjegyhez járt zsíros kenyér, Bôrt befestettük, füstködünk nem volt, helyette egy kiló liszt lett szétszórva. A koncert végén szín- pad helyett moslékos tálon játszottunk. Móczán Péterék teljesen kiakadtak. „Köszöntjük Dr. Félliter Diána toxikus orvost!” Kedvenc filmünk az Üvegtörôk volt, amit rengetegszer néztünk meg. Még Dorozsmára is kimentünk miatta.

Gallai Ferenc (Boy): A CPg indult a Ki mit tud? selejtezôjén is, de a lapok (most is) akkor is elôre le voltak osztva, ami persze aljasság, viszont nem lehet tenni ellene: a mogulok nagyon is tudják, hogy a tehetségesebb zenekarok mindig nehezen törhetôk meg, kevesebb kompromisszumra hajlandók, kevesebb bennük a pénz. Aztán Bôr kiszállt, megalapította a Vörös Keresztet. A punkoknak ez rosszul esett, rá is szálltak némi ideig. 1981 nyarán én is kiszálltam, s Tóth Tamással – aki a Fanti nevû bájzenekar - mintegy ellenében - megalapította az Infantit – belefogtunk a zenélésbe Night Fantoms néven. Ezt azonban túl nyálasnak gon-doltam, így lettünk Nagyfröccs. Nor-mális hangszere senkinek sem volt, de a megalakulás után nem sokkal már kaptunk lehetôséget a November 7. Mûvházban (Bálint Sándor nevét viseli ma). Néhány plakáton Nagy Októbe-ri Szocialista Fröccs néven jelentünk meg: hajszálnyira volt a koncert a betil-tástól, végül mehetett. Néhány punk bejött pofázni (kezdett divat lenni a punkos bunkózás, botránykeltés), a koncert után persze együtt söröztünk. Késôbb a Tisza Gyöngye alagsorában Bene Gábor ottani diszkós segítségével akartunk csinálni bulit, aminek (végzetes hiba volt) a Punk Péntek nevet adtuk. Este közönség helyett rendôrautók jöttek: a punk szó hallatára egysze-rûen betegek lettek a „szervek”. Többet ott nem próbálkozhattunk.

1982-83 Einstürzende Neubauten: Kollaps Cocteau Twins: Garlands A Flock Of Seagulls: A Flock Of Seagulls Christian Death: Only Theatre Of Pain Death In June: The Guilty Have No Past Siouxsie And The Banshees: Kiss In The Dreamhouse Theatre Of Hate: Westworld New Order: Power, Corruption And Lies Killing Joke: Revelations Clockdva: Advantage The The: Soul Mining Alien Sex Fiend: Acid Bath Spear Of Destiny: Grapes Of Wrath The Chameleons: Script Of The Bridge Simple Minds: New Gold Dream (81-82-83-84) Classix Nouveaux: Secret Cabaret Voltaire: The Crackdown Echo And The Bunnymen: Porcupine Big Country: The Crossing The Creatures: Feast

Gallai Ferenc (Boy): A Nagyfröccs Tóth Tamás hadba vonulásával, majd egyetemi tanulmányai miatt bedöglött. Ezután jött a ZoZo, ahol a kevés lehetôségünk közül a zenei vonal izgalmasabbá tételére azt választottuk, hogy a többi zenekar veszélyesebb tagjait megpróbáltuk átcsábítani hozzánk. Így lett a billentyûs lány: szerettük volna a Vörös Keresztbôl a hegedûs csajt is megkaparintani, de ô nem jött. Volt szaxofonosunk is (e gondolkodásmód korszerûségét, noha az akkori hazai viszonyok miatt keresztülvihetetlen volt, az a tény is bizonyítja, hogy néhány évvel korábban Angliában az Ultravox zenekar – Brian Eno gyakori közremûködésével – hasonló hangszereléssel próbálkozott, sikeresen /D. T./). A magunk értelmezésében „csúcslinkek” voltunk, míg Bôrék a 88-as csoporttal már az Oi!-problematikát feszegették 1984-tôl.

Gallai Ferenc (Boy): A ZoZo természetesen szintén elindult a Ki mit tud? selejtezôjén, de már ott agyon volt bundázva a dolog. Viszonylag termékeny idôszak volt, de további terveinket betegségem megakadályozta. Visszanézve az eseményekre, ma már úgy látom, hogy Güzü (Benkô Zoltán a CPg gitárosa) volt a legelhivatottabb, ô teljesen komolyan vette azt, amit csinált, és ezért talán túl nagy árat fizetett. A többiek? Hatalmas veszteség Juhász Janó (a korszak enigmatikus alakja, kultikus figura, szenzációs sporttehetség, nyíltszívû, remek osztálytárs, padtárs, halványíthatatlan emlékû örök barát /A szerk./), aki öngyilkos lett, mivel képtelen volt elfogadni szüleit, a társadalmi helyzetük által kínálkozó utat. A többségrôl azt kell mondanom, nem élte meg ennyire szenvedélyesen a dolgokat: többnyire az aktuális divat szerinti változásokról, ide-oda vonzódásokról, csapódásokról beszélhetünk, amivel alapjában véve semmi gondom sincs (élni lehet így is). A csövesek lejáratására indult egykori cikksorozatról sem hiszem azt, hogy mindenkiben kizárólag politikai érdekek munkáltak. Néhány balek tényleg a kallódó fiatalok problémáinak megoldását tûzte ki célul, csak valószínûleg fölhasználták ôket. De haladásról, a látókör szélesedésérôl nem beszélhetünk, inkább helyben járásról, kiüresedésrôl.