feri1szegedszeged1tata1

Kiskundorozsmán születtem...

Kiskundorozsmán születtem 1915. szeptember 2-án, a nagyszüleim meg a szüleim kubikusok és téglavésők voltak, nagyon szegényesen éltek.

Nagyon rossz gyerek voltam

Én nagyon rossz gyerek voltam, sok minden meg is esett, történt velem. Minden évben a három esztendős ünnepet, a karácsonyt, a húsvétot, a pünkösdöt Dorozsmán lehetett tölteni, mert ott voltak az onokatestvérek, nagynénik, keresztapámék.

Szegény legény

Már amikor elértem a nagykorúságot, akkor kikaptam az örökségem a Gallai nagyapám után, ami járt, húsz pengőt.

 Újra itthon

1943-ban kifogtam a fatertól felesbe, s nem kellett menni napszámba. Nehéz volt az első tavasz, amíg csak valamiből nem bírtunk árulni.

Share

Közben az élet az ment tovább

Azz oroszok elhúzódtak, megindult az élet, haltak-születtek.

Eltelt két hét, a Feriék bementek Szegedre, albérletbe, a Pityuék meg nálam maradtak. Szedtük a gyümölcsöt, én meg hordtam Pestre a piacra.

A szegedi 16. kerékpáros zászlóalj 1939-1941 között

(Fekete Vilmos tartalékos zászlós (ma ny. alezredes) tanulmánya)

A Damjanich János 16. kerékpáros zászlóalj (kp. zlj.) a kecskeméti 2. lovasdan­dár kötelékeként szerveződött Szegeden. Az alakulatot az 1938-39-es hadsereg-szerve­zési intézkedéssel hívták életre és az 1. váci kp. zászlóalj jogelődjének tekinthető. Szegedre költözéskor a zlj. az alább felsorolt hadrendi összeállításban önálló hadmű­veleti egység volt és a következő felállásban működött. Zászlóaljparancsnok 1939-40- ben vitéz Szombathy Pál alezredes, majd 1940-41 között vitéz Petrovay Károly alezre­des. A zászlóalj segédtiszt Sónyi Hugó főhadnagy.

Hadrendje: az 1. kerékpáros század parancsnoka Kádár Géza százados, a 2,-é Pálos Géza százados, a 3.-é Kobzos László százados, a gépkocsizó géppuskás század parancsnoka Bittay László őrnagy, a nehézpuskás szakasz (a géppuskás század aláren­deltségében) parancsnoka Nyári György hiv. főhadnagy. A páncéltörő ágyús szakasz parancsnoka Liptai (Lipthay) Gábor főhadnagy, a tüzérüteg parancsnoka vitéz Darnay László őrnagy, a híradós szakasz parancsnoka Vásárhelyi Pál hiv. zászlós, a harckocsi szakasz parancsnoka Takács t. zászlós, az árkász szakasz parancsnoka Sípos Andor hiv. zászlós volt.

A kerékpáros századok létszáma 236 fő volt. Századonként 4 golyószórós szakasz 50-50 fővel. (I., II., III. IV. szakasz.) A III. állványos golyószórós szakasz. A század szervezetileg állt: a századparancsnok, 1 R/l-es rádió a parancsnoki kocsin, század­konyha gépkocsival, szerelő gépkocsi, élelmiszeres (gh) gépkocsi. A századnál hírvivő motoros kerékpárosok, szakácsok, egészségügyiek szolgáltak.

A szakaszok: 1 szakaszparancsnok, 1 szakaszparancsnok-helyettes, 2 kerékpáros hírvivő, 1 motoros kerékpáros hírvivő, 1 R/2-es rádiós, tisztilegény, kerékpáros szere­lő. 13 fős rajok: a parancsnoka tiszt, vagy hadapród őrmester, helyettese őrmester vagy szakaszvezető. A raj állt: 1 rajparancsnok-helyettesből, 1 golyószórósból, 11 lö­vészből.

A zászlóalj fegyverzete. Egy-egy kerékpáros századnál volt: 16 golyószóró, ebből 4 állványos és 200 puska. A géppuskás század 4 géppuskát kapott. A nehézpuskások­nak 2 db 20 mm-es nehézpuskájuk volt. A páncéltörő ágyús szakasz 4 db 37 mm-es páncéltörő ágyúból, a tüzérüteg 4 db 105 mm-es Gőring tarackból, a harckocsi szakasz 4 db Abesszíniát is megjárt Ansaldó könnyűpáncélosból (olasz kis harckocsiból) állt.

A zászlóalj történetéről keveset tudok. Szegedre helyezésekor 1939. február 1-jén vonultam be a kötelező katonai szolgálatra. A Róka (ma Bem altárbornagy) utcai utászlaktanya déli szárnya lett a zászlóalj körlete. Március 15-én riadóztattak bennün­ket, bevagonírozták az alakulatot és Mándokon pakolták ki. Onnan havas téli időben kerékpáron mentünk előre Terebesfalváig, majd vissza Ungvár alá. Támadás indult Pá- lóc ellen, szlovák légitámadás indult ellenünk, amit a Késmárk bombázására indult magyar légierő gépei szüntettek meg. Gépeket lőttek le Pálócon (az Ung partjánál), katonai temetés a lelőtt szlovák pilóták részére. Pár nap csatározás az Ung partján. Három tábori őrsünk volt. Azt lőtték a szlovákok, egy éjszaka visszavonulás Ungvár alá, majd Királyhelmecen keresztül, Cigánd, Derecske, Békás, Hódmezővásárhely, 4 napos kerékpáros menetben jöttünk haza. Ünnepélyes fogadtatás a Dóm téren.

1940 áprilisában elvonultunk Kálkápolnára. Egy hónapot töltöttünk ott, majd Jánkmajtis zászlóaljparancsnoki központtal azon a részen tanyázott az alakulat, járőröz- tük a határ menti nádasban. Szemben velünk Zajta volt a román oldalon. Aztán jött a II. Bécsi döntés. Zászlóaljunknak csak egy része vonulhatott be Erdélybe. A tartaléko­sok leszereltek, köztük én is.

1941. április 1-jén már jött a behívóm, majd 9-én a mozgósított és feltöltött zász­lóaljjal mentünk Kisszállás körzetébe. Éjjel átkelés a határon. Pacsér-Bajmok-Bácsto- polya. Az éjszaka többi része ott. Reggel irány Szenttamás. Felszabadítani. Kilőtt abla- kú templomtorony, 1 db kilőtt páncélkocsi a kecskeméti harckocsizóktól, két tiszti ha­lottal.

Délután pihenés Szenttamáson, majd utcai lövöldözések, mint utólag tisztázódott, az egyik udvarból egy ideges honvéd kézigránátot dobott át a másik udvarba, kőfalon át, mert zajt hallott és rémeket (csetnikeket) látott. Eredmény 17 sebesült, egy gránát­tól. Láttam még reggel Bácstopolyán 7 halott gépkocsizót. Kézigránátot dobtak a ko­csijukba az éjjeli előnyomulásnál. Szörnyethaltak.

Ezt követően a gyorshadtest kötelékeként Bácskából tovább vonultunk. A szent­tamási délutáni csetepaté után éjszakai pihenés. Hajnalban irány a Duna. Bácska-Pa- lánkánál átkeltünk a Dunán. Ilok, Sírok. A Fruskagóra teteje. Távcsővel jól látható Sá­báé, a németek éjjel-nappal kelnek át a folyón, irány Szarajevó. Mi megvárjuk, hogy mikor kerül ránk a sor, de a jugoszlávok leteszik a fegyvert, irány vissza a bácskai részre. Pihenés Temerinben, majd Újvidéken. Ott ér bennünket a német-orosz háború kitörése.

Bevagoníroznak bennünket. Rahón kiraknak. Ott várnunk kell napokig. A gyors­hadtest felvonult és átkelt a Kárpátokon. Utánuk mi is Kőrösmezőnél. Elkésve értünk, harcba nem került sehol az alakulatunk. A többi alakulat után vonulva jutottunk el Ka- menyec-Podolszkba. Ott a zászlóalj megszállta a várost és a parancsnokság lett a város megszálló parancsnoksága. Pár nap után visszavonultattak bennünket Galíciába, Snya- tinba. Városka Galícia határán a Bukovinával határos részen. Ott időztünk, míg augusztus elején indulás vissza Kamenyec-Podolszkba. Városparancsnokság. Látoga­tás. Vitéz Bartha Károly vezérezredes honvédelmi miniszter, vitéz Szombathelyi Fe­renc vezérezredes vezérkari főnök és vitéz Dálnoki Miklós Béla a gyorshadtest pa­rancsnoka. Tiszti gyűlésen kijelentik, hogy az alakulatokat végignézték és megállapí­tották, hogy a gyorshadtest (hadsereg) leharcolt, hadifelszerelése törnkrement, hazajő­ve tájékoztatják a Főméltóságú Urat, hogy mivel a németek nem adnak felszerelést, ilyen körülmények között nincs mit keresnünk Ukrajnában. Javasolni fogják, hogy a gyorshadtestet vonják ki és hozzák haza. Szeptember végét jelölték meg a hazajövetelre.

Valóban siralmasan nézett ki a zászlóalj. A négy Hamza lövegvontatóból egy sem volt üzemképes. Az ágyúkat a Csepel gépkocsik vontatták, a zászlóalj harc nélklül is lerongyolódott.

Ahogy a gyorshadtest kivonásra került, vele mi is. November utolsó napjaiban Berdicsevben bevagoníroztak bennünket és december 8-án Rétságon voltunk. A 2/1. harckocsi zászlóaljtól szereltünk le. Akkor már semmi nem volt Szegeden. A zászlóalj kimondott kerékpáros részeit szétosztották az új kerékpáros zászlóaljhoz, azokkal a kö­vetkező évben újra Ukrajnába kerültek, ahol sokan meghaltak, így az én századpa­rancsnokom, Pálos Géza is, akit akkor már őrnagyként említhetett az özvegye. A 16. kerékpáros zászlóaljat 1941 decemberében megszüntették, s belőle alakult az 1. páncélos hadosztály rétsági 2/1. harckocsi zászlóalja.