Kiskundorozsmán születtem… Kiskundorozsmán születtem 1915. szeptember 2-án, a nagyszüleim meg a szüleim kubikusok és téglavésők voltak, nagyon szegényesen éltek. Tavasszal, április utolsó hetében összepakoltak, az ajtókat bezárták, elmentek messze munkára, és csak ősszel, szeptemberben jöttek haza. Akkor a keresetből vettek élelmet, ruhát, stb. A nagyapámnak volt négy lánya és két fia, ezek mind mentek […]
Nagyon rossz gyerek voltam Én nagyon rossz gyerek voltam, sok minden meg is esett, történt velem. Minden évben a három esztendős ünnepet, a karácsonyt, a húsvétot, a pünkösdöt Dorozsmán lehetett tölteni, mert ott voltak az onokatestvérek, nagynénik, keresztapámék. Ezeket mind sorba jártuk, a két ünnepen pedig gyalog mentünk oda is, vissza is. Az első alkalommal
Szegény legény Már amikor elértem a nagykorúságot, akkor kikaptam az örökségem a Gallai nagyapám után, ami járt, húsz pengőt. A bátyám is húsz pengőt kapott, s neki vettek egy szép, fekete posztó nagykabátot, bársony nyakkal. Nagyon szép volt. Tizennyolc pengő volt még, maradt is két pengő az örökségből. Az én húsz pengőmet meg elvették, azt
Újra itthon 1943-ban kifogtam a fatertól felesbe, s nem kellett menni napszámba. Nehéz volt az első tavasz, amíg csak valamiből nem bírtunk árulni. A tél meg elég nehéz volt, nem volt tüzelőnk a szobába, mert télire már meglett a feleségemnek a bútor, s már akkor ágyban aludtunk, csak nagyon hideg volt. Befűtöttem én a kemencébe,
Közben az élet az ment tovább Azz oroszok elhúzódtak, megindult az élet, haltak-születtek. Közben az én Farkas nagyapám is meghalt. Én is hozzáfogtam gazdálkodni, mert a harangozásból nem lehetett megélni. Volt az apósoméknak két és fél hold földjük, ezt kezdtük el munkálni. Az volt a baj, hogy négy darabban volt. Nyolcszáz négyszögöl a szegedi földön, nyolcszáz Seregélyesben,
Eltelt két hét, a Feriék bementek Szegedre, albérletbe, a Pityuék meg nálam maradtak. Szedtük a gyümölcsöt, én meg hordtam Pestre a piacra. Az egyik szobát odaadtuk nekik, az ő dolguk csak annyi lett volna, hogy dolgozzanak a földben. Az anyósom mindent megcsinált, főzött, mosott, vasalt. Az újasszonynak ilyesmire nem volt gondja, és mégse tetszett. Egyszer
A szegedi Damjanich János 16. kerékpáros zászlóalj 1939-1941 között (Fekete Vilmos tartalékos zászlóstanulmánya) A Damjanich János 16. kerékpáros zászlóalj (kp. zlj.) a kecskeméti 2. lovasdandár kötelékeként szerveződött Szegeden. Az alakulatot az 1938-39-es hadsereg-szervezési intézkedéssel hívták életre és az 1. váci kp. zászlóalj jogelődjének tekinthető. Szegedre költözéskor a zlj. az alább felsorolt hadrendi összeállításban önálló hadműveleti egység
16. kp-os zászlóalj Read More »
Nagy Feró, a nyolcvanas években valamennyire perifériára szorított Beatrice vezetője mondta róluk később, de még a Kossuth-díja előtt, hogy sokkal bátrabbak voltak, mint ők. A szegedi punkzenekar, a CPg tagjai a nyolcvanas években két évet ültek izgatásért dalszövegeik miatt. Rendes tarajos punkok voltak, nevüknek, szövegeiknek semmi köze nem volt a cigányellenességhez, a nácikhoz, ezt csak
Benkő Zoltán: Szeged hülye város volt Read More »
Haska Béla: A sört valahogy úgy rakjátok, hogy ne látszódjon a Dreher, mert reklám lesz! Magyar Narancs: A nyolcvanas években úgy balanszíroztak a punkzenekarok, hogy azért kimondják a frankót, de becsomagolva. A CPg-nél szerintem nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb akciócsoporttá vagy terrorszervezetté kell alakulnia, hisz szövegben már tovább nem lehetett menni. Mit gondoltatok, hova fejlődik ez
„Hát most elkezdünk játszani” (CPg) Read More »