Csöves-jelenség - 1. Gáz-blues
Délmagyarország,1981. január 18. , vasárnap
Az elmúlt nyáron Szegeden is elszaporodtak a csövesek. Délutánonként megszállták a Dugonics téri szökőkút környékét, fecsegtek, vihorásztak. Némelyikük utánaköpött a társaságukat bizalmatlanul méregetőknek. Míg a hideg el nem zavarta őket, úgy hozzátartoztak már az egyetem környékéhez, mint aTrafalgar térhez a galambok.
A csövesek. nem szerepeltek a városrendezési tervekben. Akadtak is, akik javasolták el kell kergetni őket a térről. Nem azért építettek ebben a városban zenélő szökőkutat, hogy a kallódó ifjúság tetvészkedjen körülötte. Mindig is csenevész virágszál volt nálunk a tolerancia, évszázadokon át eleven a reflex, hogy furkóval győzzük meg a magunk igazáról azt, aki nem a mi utunkat járja. Annál örvendetesebb hát, hogy a város ifjúsági vezetői úgy vélekednek: a csövesek ügye nem rendőrségi ügy, hanem társadalmi kérdés; akképp is kell vele foglalkozni.
-*-
A városi KISZ-bizottság vitát rendezett a csövesekről: erre meghívták a CPG nevű szegedi zenekart és a köréje gyűlt csoport néhány tagját. Jelen volt két tucat középiskolai KlSZ-vezető, a megyei KISZ- és pártbizottság képviselői.
A vita végül alig hozott eredményt, mert mindenki mást várt tőle, A CPG-sek úgy gondolták, ha már vitapartnernek, elfogadták őket a KISZ-esek, akkor, azt is el tudják intézni, hogy újból felléphessenek és visszavegyék az iskolába a zenekar – diszkréten – eltanácsolt tagjait A KlSZ képviselői az ifjúsági szervezet befolyását igyekezték volna érvényesíteni; kideríteni, voltaképpen mit is akarnak a csövesek. Az összehívott középiskolások többsége, kíváncsi kibicként, valamiféle megbotránkozás jóleső izgalmát várta a vitától.
Rögtön az elején kiderült, a CPG-s társaság nem tekinti csövesnek magát. A dalokban, amelyeket mindössze két koncerten adtak elő, valamiféle megsemmisítő társadalomkritikát kívántak gyakorolni. A zenekar tagjai nem is bocsátkoztak vitába. Megelégedtek annyival; kinyilatkoztatásszerűen felolvasták dalaik szövegét. Ezek a szövegek versnek is, társadalomkritikának is primitív kísérletek. Alapvető tájékozatlanságot árulnak el, mind a minimális formai kultúrát, mind a kritizálandó társadalmi jelenségeket illetően. Az évszázadok során a kelet-európai értelmiség rafinált intellektuális csúcsteljesítmények hihetetlen gazdagságát izzadta ki társadalomkritika címén – hol, az érted, hol az ellened haragszom jegyében. A bírálatot mindenesetre lényeglátóan, a tartalmi és stiláris lehetőségek mindenkori határait érzékenyen kitapogatva művelték ezen á tájon – az irodalmi allegóriáktól a jobb popszámok szövegeiig. E tradíciók ismeretében inkább szánalmas, mint megdöbbentő volt a kezdetleges verselmények arroganciája.
Válaszul, a dalszövegekre a megyei KISZ-bizottság első titkára felolvasott egy részletet a KISZ Központi Bizottság kongresszusi leveléből. Ez arról szólt, hogy ebben az országban gyakori a korrupció; protekciózás és elvtelen összefonódások léteznek. A CPG-sek nemigen reagáltak erre, láthatólag meg voltak győződve, hogy az ő szövegük – mert drasztikusabban fogalmaznak – igazabb ennél.
A zenekar vesztét éppen a túladagolt hatások okozták.
Van egy számuk, bizonyos Gáz-blues, amelynek soraiban zsidó szagról és Auschwitzról esik szó. A koncerten az extázisba rajongók kórusban kiabálták a hírhedt haláltábor nevét. Gyorsan elterjedt, hogy antiszemita és újfasiszta nézetek kaptak lábra a városban. Lehet, hogy a hallgatóság egy része így is értelmezte. Pedig a zenekar mindössze egy hatásos menórával akart élni – ez a szöveg folytatásából egyértelműen kiderül – azt sugallván, hogy ebben az országban a hozzájuk hasonló bátor társadalombírálók az auschwitzi áldozatok sorsára jutnak. A hatás nem maradt el. A zenekar – érthető – léphet fel többször. Akár tisztában voltak szövegeik hatásával, akár nem.
Az nagyjából kiderült, mit nem akarnak az együttes tagjai, az nem, mit akarnak. Feltehetően azt – amiben a tehetség hiánya amúgy is megakadályozná őket -hogy meglovagolva egy társadalmi réteg életérzéseit majdan beevezzenek a pop-üzlet szélcsendesebb vizeire miként tették ezt Bob Dylantól a Piramisig igen sokan.
A CPG-ügy csak a vízből kiálló része a csövésjelenség jéghegyének, amely megmarad jéghegynek akkor is, ha a víz alá nyomjuk. Kíséreljük hát meg, hogy utólag választ adjunk azokra a kérdésekre, amelyeket a vita részben vagy egészen nyitva hagyott. Kik is azok a csövesek, mit akarnak és mit nem akarnak? Mivel
magyarázható, hogy ez a jelenség szocialista társadalomban is felbukkan? Miért a hatvanas évek végétől, a hetvenesek elejétől szaporodtak még a csövesek? S ha már varnak, mit lehet kezdeni velük?
Tanács István
(Folytatjuk.)