Mint fentebb láttuk, vannak olyan sejt adhéziós molekulák, amelyek Ca2+ független módon kapcsolják össze a sejteket. Közülük az N- (neuralis)-CAM a legismertebb, ami a nevével ellentétben, nem csak az idegsejteken, hanem számos más sejttípus felszínén is megtalálható. A CAM-k az immunglobulinokhoz hasonló felépítésű molekulák. Jellemzően öt IgG-szerű alegységet tartalmaznak az extracelluláris oldalon. Ma már legalább 30 féle CAM-t ismerünk, de ezek nem különböző génekről másolódnak, mint a cadherinek, hanem egy gén alternatív splicing-ja következtében keletkeznek. Közöttük vannak olyanok, amelyekről a transzmembrán és az intracelluláris rész is hiányzik. Ezek csak egy GPI horgonnyal rögzülnek a plazmamembránhoz. Egy másik CAM-on még a GPI horgony sincs meg. Ez a fehérje ugyan az adhéziós molekulá egyik típusa, de a funkciója éppen az ellenkező. Könnyű belátni, hogy ez egy szekréciós fehérje, ami a másik sejten levő CAM-okhoz kapcsolódik, így lefedi azok kötőhelyeit, de ahhoz a sejthez, ami őt magát termelte egyáltalán nem kapcsolódik. Ezáltal éppen a sejtnek a szöveti együttesből való kiválását szolgálja és nem a bekötését.

5. ábra A különböző CAM-típusok kötődése a sejtvázhoz és a plazmamembránhoz

Általában azt lehet mondani, hogy a CAM-ok gyengébb kötést biztosítanak a sejtek között, mint a cadherinek, de a finomabban szabályozott adhéziót biztosítanak, mint a Ca2+ -függő kapcsolatok. Például ha N-CAM ellenanyagot injektálnak a retinából az agyba visszanövő neuronális nyúlványok útjába, akkor azok eltévednek, mindenfelé kisugároznak, de a chiasma és tectum opticum területét csak alig néhány éri el közülük. Ha szövettenyészetben használják az ellenanyagot, akkor a kultúrában tartott neuronok axonjai nem asszociálódnak kötegekbe, hanem egyesével, össze-vissza nőnek.

Egy másik kísérletben igazolták, hogy az N-CAM expressziója megszűnik, mielőtt a velőléc sejtjei kilépnek a velőcsőből, majd miután elérték a fiziológiásan korrekt helyüket (a perifériás ganglionoknak megfelelő helyet), akkor újra elkezdenek N-CAM molekulákat termelni és ezek összetapasztják őket. Drosophilában az egyik CAM típusú molekula a fasciclin. Hiányában az idegrendszer alapszerkezete normális marad, de a hosszú, leszálló pályaelemek nem fejlődnek ki, mert a fasciclin funkcióvesztése következtében az axonok nem képesek egymáshoz kapcsolódni és kötegekbe (idegpályákba) rendeződni.