Punks No Dead
A retróhullámot megelőzve a szegedi Fosszília kiadásában megjelent az Extázis és agónia című, a nyolcvanas évek független zenéit bemutató antológia. A kötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal, és a kiadó egyik alapítójával, Domokos Tamással beszélgettünk. A38: Hogy adódott az ötlet Extázis és agónia – független zenei (h)arcterek című antológiátok megvalósítására és kiadására?
Virág Zoltán: Kiváló szerzők (Siklós András-Hontvári László, Szőnyei Tamás, Marton László Távolodó, Kömlődi Ferenc) alapvető könyveit követve olyan kiadványt kívántunk létrehozni, amely a tudományos megközelítés elemi igényeit, friss nemzetközi eredményeit, valamint a részletes tájékoztatást és a hiteles dokumentálást egyaránt előtérbe állítja. Financiális, nyomdai meg egyéb nehézségek miatt hosszú évekig húzódott a megjelenés, sőt, a kötet végül csak fele akkora terjedelemben jelent meg, mint szerettük volna.
Domokos Tamás: Utólag egyértelműen kijelenthetjük, a kötet egyfajta hiányérzet következménye. A nyugateurópai könnyűzene (70-es, 80-as évek) változásairól, azok begyűrűzéseiről Magyarországon számos közhely, tévhit és ostobaság tartja még ma is magát a köztudatban. Mi talán ezek eloszlatásán fáradoztunk a fent említett hiányérzet okán.
A38: Úgy tűnik, a punk, a new wave, a ska, egyáltalán a nyolcvanas évek zenéi a reneszánszukat élik. Így látjátok-e, s mennyire segítette ez a könyvetek befogadását, népszerűségét?
Virág Zoltán: Az újraéledésnek örülhetünk, hiszen a jelzett irányzatok enigmatikus figurái, zenekarai közül szerencsére többen is aktívak. Sajnos az elmúlt évek veszteségei is óriásiak, gondoljunk csak két olyan felejthetetlen művészre, mint John McGeogh (Magazine, Visage, PIL, Siouxsie And The Banshees) vagy Paul Raven (Killing Joke, Prong, White Zombie, Ministry). A hatalmi mechanizmusok a rebelliót konzumálás alesetévé teszik, a teória mindent szalonképessé avat, a mai vérszegény trendek a lázadás-ipar melléktermékei. A klasszikusok időnkénti fel-feltünedezése viszont még mindig erős villanásokat eredményez, s Charles Bukowski szavaival élve, rá is fér a „mai fostos punkokra”, hogy lerobbantsák az arcukat, átszabják a ritmusérzéküket.
Domokos Tamás: Az örök visszatérés zeneipari mítoszának megkajálásában, azt hiszem, aligha jeleskedünk. Minden szubkultúra (talán a nemi identitás folytonos újradefiniálásán alapulókat leszámítva) és a hozzájuk köthető zenei önkifejezési formák sorsa a Dick Hebdige-i értelemben vett elnehezülés és megszelídülés némi petyhüdtséggel fűszerezve. Szerencsénkre azonban mi még mindig találunk néhány megszelídíthetetlen, bomlasztó egyéniségét az urban animal maszkjában. Ám ők a könyvet inkább izgalmasabbá, mintsem népszerűbbé teszik.
A38: A könyv különlegessége az a CD-melléklet, válogatás-lemez, amelyen számos olyan kultikus, a magyar valóban független zenei szcéna kulcsfontosságú együttese szerepel, amelyek ma jóformán elérhetetlenek, és/vagy elhallgatottak, amilyen például a CPg. Kérlek mutassátok be a CD-t.
Virág Zoltán: „Jönnek a punkok Szegedről”, az 1980-as években ez a mondat fémjelezte a szervek rémült tanácstalanságát. A válogatás reprezentálni kívánja azt a zenei sokszínűséget és sokfajtaságot, amely a térséget jellemezte, s a méltatlanul elfeledett zenekarok archív anyagaival eleddig kevéssé ismert összefüggéseket világíthat meg az érdeklődők számára.
A38: Milyennek látjátok a független zene mai helyzetét? Akar-e ma
egyáltalán a zene független lenni? A világban? Itthon?
Virág Zoltán: A függetlenség szinte tarthatatlan, és kevés reményt látni arra, hogy olyan invenciózus hozzáállással találkozhassunk, amilyen mondjuk az A.C.T.U.S, a Plasma Pool, a Liquid Limbs, a Hidegroncs, a Flagrum tagjait jellemezte a honi színtéren, vagy amilyet a Pozvakowski képvisel hitelesen napjainkban.
Domokos Tamás: A független zene mint elég nehezen leírható „popkulturális” jelenség sorsa a folytonos visszavonulás, ugyanis mindig igényt tart(ott) hallgatósága intellektuális érzékenységére is a pénzén, a rajongásán stb. túl. Az intellektus, bármilyen furcsa is, válságban van, vagyis egyre nehezebb érzékeny és nyitott, mindamellett pedig elkötelezett rajongótábort gyűjtenie bárkinek is, aki „független”.
A38: Készül-e a kötetnek folytatása? Rávehetők lennétek-e egy a hazai
független zene történetét bemutató kiadvány összehozására, kiadására?
Virág Zoltán/Domokos Tamás: Biztosan nem ölnénk magunkat a Tiszába-Dunába egy felkérés hallatán.
A38: Mik a terveitek, álmaitok, rémálmaitok?
Virág Zoltán/Domokos Tamás: Terveink: túlélni a következő napot.
Álmaink: alternatív zenei rádiók; Peter Murphy–Bauhaus, The Fall, ClockDVA, Young Gods, Treponem Pal, Virgin Prunes, Red Lorry Yellow Lorry, Killing Joke Magyarországon.
Rémálmaink: Mark Grammy-díjas lesz, a Fresh-lányok énekórára kezdenek járni, az LGT-Omega-Piramis-V-Moto Rock szuperkoncert előtt Peter Murphy elénekli a székely himnuszt.